július 12, 2015

Osho és a bodyguard

Nos hát úgy tűnik, hogy Osho nem lesz a gurum. Nem mintha gurut keresnék- egyébként milyen lenne már, ha feladnék egy újsághirdetést: fiatal könyvesblogger humoros, gyakorlatias, szigorú, ámde nem túl szárazan fogalmazó, szeretetteljes, művelt, estébé, estébé gurut keres...
Na mindegy, félre a gurukkal.

Nem hiszem, hogy jelenleg egy hullámhosszon lennék Osho-val. Pedig elég sok helyen olvastam, hogy milyen nagy hatású könyvei vannak, de ez a könyv igazából nem győzött  meg arról, hogy a közel jövendőben újra Osho-t olvassak.

Amúgy nincs sok gondom vele... Valahogy úgy képzelem el, mint egy jóllakott Buddha szobrot, aki teljesen el van magával és harminc centivel a föld felett lebeg, miközben tanácsokat oszt. Nem is tudom, a könyv kb. 70%-a semmilyen hatást nem váltott ki belőlem, - kicsit olyan kioktató stílust éreztem a kérdésekre adott válaszokban -, de mondjuk volt pár fejezet, amit viszont duplán elolvastam, és teljesen odáig voltam tőle. De ebben a könyvben nincs meg az emberi lét útja, bármi is legyen az... Egyébként lehet rossz könyvvel kezdtem, nyilván nem ez a legkardinálisabb Osho mű, szóval teljes mértékben elfogadom, ha valaki azt mondja, Osho mennyire nagy hatású - jelenleg nekem nem az.

A könyv amúgy naagyon szép, azt hiszem azért vettem ki a könyvtárból, mert jó volt a marketingje-  tetszett a borító, - akár egy klassz háttérkép, nem? - , és új könyvnek tűnt, szóval gondoltam, ha már rengeteg könyvet ki lehet venni a nyári szünetre, ezt is kipróbálom.

Két gondolat nagyon tetszett a könyvből- és ezt a két dolgot most megosztom veletek- e tekintetben tehát nem volt felesleges elolvasni. Az egyik, hogy Osho azt mondja, ha passzív energiád van, szóval ha ott van benned az életerő, és te nem teszel semmit, akkor az az energia felborítja az egyensúlyodat. Mint mondja, ha hirtelen erős érzelmet érzel, amivel nem tudsz mit kezdeni, csinálj valamit, amivel levezetheted ezt az energiát. Pl. kezdj el ugrálni. ( Szerintem ez amúgy nagyon vicces- de valószínűnek tartom, hogy ezt valamelyik másik könyvében még jobban kibontja. )

A másik pedig, hogy azt mondja, az egyik legtisztább és leghatásosabb ima vagy meditáció nem más, mint a tánc. Igazából annyira magával ragadott ez a gondolat, hogy meg is néztem, milyen táncra gondol. Eszembe jutott például a druida köröknél táncoló szüzek képe :), vagy a dervis tánc, esetleg a hippik tánca az erdőben... Hát láttam a neten pár videót, amiket biztos jó volt átélni, mint résztvevő, de kevésbé regényes dolog, mint ahogy azt gondoltam.

Osho szerint a táncnak olyannak kell lennie, amiben nem korlátozod magad tánclépésekkel, egyszerűen csak átadod magadat a zene ritmusának és a létezés örömének. Táncolj úgy, mint a gyerekek, korlátok, szégyen vagy bármilyen gondolattársítás nélkül. 

Innen jön a cím társítása, ugyanis a " bodyguard" volt állítólag gyerekkoromban az én legkedvesebb dalom, amire mindig ugrálni kezdtem, bárhol voltam, bármikor hallottam meg. Nemrég újra megszereztem a dalt, és örömmel közölhetem, még mindig ugyanolyan hatással van rám. Nyilván spirituális körökben nem erre nyomják, de hé, nekem ez jön be... Minden ember más, legyen ez az én táncom...

 

Nem tudom, hogy ezek amúgy a videóban hogy bírják megállni, hogy fel ne pattanjanak és táncoljanak egy jót.


SHARE:

Nincsenek megjegyzések

Megjegyzés küldése

BLOGGER TEMPLATE CREATED BY pipdig