február 05, 2018

Mire vágyik a lány?

A mostani témázás során arról olvashattok, hogy mik azok a dolgok a regényekben, amiket nagyon szeretünk, illetve mik azok a témák, amikről nagyon szeretünk olvasni. Van-e vajon nyerő recept, amitől a gonosz Zenka szíve olvadozni kezd?

Hát persze, hogy van!

Februári témánk a kezdeti megbeszéléskor nagyon népszerű volt, de a végére - ahogy azt majd alul látjátok- csak páran írtunk. Ezért szeretnék mindenkit arra buzdítani, hogy írjon posztot, kommentet, bármit, ha a témával kapcsolatban bármi az eszébe jut! Tartsunk közösen az év elején egy kis áttekintést, mit szeretünk, hová jutottunk! Fontos a ti véleményetek is!

Kezdem ott, hogy én világ életemben álmodozó voltam. Régen, ha  meg kellett határoznom magam egy szóval, biztos ez nyert. Amióta az eszem tudom, minden este történeteket alkotok. Becsukom a szemem, és kitalálok egy kezdő szituációt, egy világot, karaktert. Aztán szabad útjára engedem a képzeletemet. A legelső emlékem is az, hogy nem tudok aludni, és úgy döntök, most szórakoztatom magam... Imádom a történeteket, imádom a fantáziát, ami bennünk van, azt, hogy semmi sem lehetetlen, imádom az érzést, ahogy egy történet kerekedik... Néha ezért is hagyom abba az olvasást egy időre. Mert alkotok...

Regényeket többségében azért kezdtem el olvasni, mert kíváncsi voltam. Egyrészről arra, hogy másnál hogy működik ez a fantázia dolog. Kíváncsi voltam, kinek milyen a története. Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek megvan az a mágikus kevercs, aminek komponensei olyan elégedettséggel tölti el, mintha hájjal kenegetnék. ( Igen, tudom, undorító. ) Megkapjuk a várva várt dolgot, és szinte bizsergünk tőle. Életre kelünk. Örülünk. HURRRÁ!!! Tudom, hogy neked is van ilyen!



Még egy kis személyes, aztán én is a tárgyra térek. Szeretnék egyszer egy jó történetet írni. Tudom, hogy sajnos nem vagyok túl tehetséges... Az amatőr író versenyeken kívül semmilyen sikerélményem nem volt. De mégis ott motoszkál bennem, hogy hiába olvasok annyi regényt, hiába rajongok egy-egy történetért, valahogy egyik sem az igazi. Az igazit meg kell írnom magamnak. Nincs mese. Vagyis van, és imádom őket, de szinte biztos vagyok benne, hogy ahhoz, hogy megkapjam azt a történetet, amire már gyerekkorom óta várok itt bent, a lelkem mélyén, azt meg kell majd írnom magamnak. Néha vállalni kell az élet kihívásait, és én úgy döntöttem, legalább egyszer vakmerő leszek...

De nézzük akkor, hogy mire vágyik a lány, azaz én mire vágyom/ mit szeretek olvasni. 

1. szeretek olvasni erős női karakterekről
2. szeretem, ha egy regénynek kísérteties, ködös hangulata van
3. szeretem a Skót földön játszódó regényeket
4. ha egy regényben esik az eső
5. kétes megítélésű szereplőket
6. ha nem tudni, hogy egy szereplő jó vagy rossz
7. legyen valami rejtély
8. romantika - nem kell túltolni, de kell, hogy legyen valami benne
9. aprólékos leírások - tudom, hogy mások idegeire megy, de én imádom őket
10. amikor az író rám bízza, egy-egy dolog megfejtését - hogy lehessen agyalni egy-két dolgon
11. apró nüanszok
12. lábjegyzetek fantasy regényekben - leborulok a lábjegyzetek és függelékek előtt :)
13. levélregények, jegyzetek, töredékek regényben - imádat!, imádat!
14.misztikus akadályok
15. fejlődés karakterekben - enélkül nem létezhet könyv!
16. játékos humor
17.évszakok -tájak - könyvei
18. ha főznek egy könyvben - ez mondhatni új dolog
19. álruhás küldetések- nyami!
20. szerelmes regényben nagyon fontos dolog, hogy a felek civakodjanak!
21. hétköznapi jelenetek
22. túltolt érzelmek - sajnálom, de olykor vonzódom a melodrámához
23.félreértések
24. madarak
25. szép borítók ( és cipők)

Továbbá imádom, ha egy regényben esik a hó, ha HÓEMBERT építenek, ha olyanok a tájleírások, hogy a talpad alatt érzed a sárga faleveleket, nagyon nagy gyengém a LÉGHAJÓK, továbbá azok a regények, ahol a szereplőkről nem tudjuk, hogy jók-e vagy rosszak. Illetve ahol nem is oszthatóak ilyen kategóriákra. Szeretem a szimbolikus, kicsit elvadult történeteket is, ahol az ember csak néz ki a fejéből, és nem tudja pontosan, miről is van szó. Szeretem, ha nekem kell az egyik szereplővel egy TITKOT megfejteni!  És két gyerekkorról megmaradt dolgot is kiemelnék: nagyon szeretem a meséket, a mesei motívumokat, a hamupipőke sztorikat! - mert mindenkinek szüksége lenne egy tündérkeresztanyára!-, és nagyon szeretem azokat a sztorikat, ahol a főhősnő lovagnak, vagy más hősnek adja magát ki. Ez így volt, és így is marad! :)

Más most hirtelen nem jut az eszembe.

Úgyhogy szerintem nézzük meg, hogy PuPilla , Zakkant  , és  Mandi  mit írt.

Csatlakozóink is voltak ( Hurrá!!! )  Theodora 
valamint Sister

15 megjegyzés:

  1. Jaj annyira jó dolgokat írtál, hogy mikről szeretsz olvasni. Egy-két résznél annyira bólogattam, hogy ezekről én is szívesen olvasom (és például mennyi minden van benne ezekből a Moning Tündérkrónikákban - vagy csak nekem az jutott eszembe.) A civakodások kellenek, annyira nem életszerű, ha nincsenek. Óh és a léghajók, bakker! Sok könyv van amiben benne vannak? Csak két steampunkos vonatkozású ugrik be a Főnixtől még anno, de te biztos hogy többet ismersz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Anett, nem, nem, nekem is rögtön eszembe jutott Moning. :D
      Léghajóval tele van a Gail Carriger-féle Lélektelen sorozat is, meg a szerző ya-sorozata is, csak az még nem jött ki magyarul (amilyen ütemben a Lélektelen jön, sose fog :D).

      Törlés
    2. Vagy pl. a Mechanikus Londonban. De sok regényben vannak ám léghajók, csak sajnos egy-egy jelenet erejéig csak. ( Mondjuk nem értem, miért vagyok annyira kétségbe esve, hiszen egy utazási eszköz.) :P

      Törlés
    3. Tényleg, abban is, és az is Főnixes. :)
      A steampunkos regényekben sok van, és nem csak közlekedési eszköz, hanem kötelező elem is. ;)))

      Törlés
    4. Juhéé! ( Egyébként a képen ott oldalt, ahol lobog a hajam a menetszéltől, épp egy léghajót vezetek! Az ÉN léghajómat! - Nagyon lényeges információ... ) :)

      Törlés
    5. És milyen névre keresztelted a léghajódat? :)

      Törlés
    6. Nem neveztem el, de kellemesen balra húzott, és kézre állt a kormánya. Suhantunk vele, suhantunk ;)

      Törlés
  2. Gonosz Zenka? Én olyat nem ismerek. ;) Olyan jó, hogy ilyen fantasztikus képzelőerőd van! :) Én nem is tudom mikor képzelegtem utoljára lefekvés előtt kitalált történetet magamnak...

    Remélem egyszer tényleg olvashatunk majd egy Zenka-féle regényt, és az pont olyan lesz majd, amilyennek megálmodtad. ♥

    A melodrámát és a félreértéseket mellőzném, de a többi ponttal nagyrészt én is egyetértek a listádon. ;) A lábjegyzet oké -főleg ha tényleg kell a megértéshez -, de a függelék néha nekem már sok.
    A nüanszokat, rejtélyeket, nem fekete-fehér szereplőket én is csípem nagyon, és a levélregények is nagyon szívcsücskök! :)

    VálaszTörlés
  3. :o Halál jó gyűjtés! Nem tudtam volna semmit írni erről a témáról, mert bár vannak dolgok, írók, amiket szeretek, de azokról folyton írok, és ilyen sémákat sem tudnék összesezdni, csak olyanokat, mik azok, amik idegesítenek. Na, azokból most felsoroltál párat :D De az ebben a legjobb, hogy nem vagyunk egyformák, és pont ezek az eltérések teszenk minket egyedivé. :) Köszi, Zenka, hogy Zenka vagy! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csak nem utálod a léghajókat? :O Esetleg a hóembereket?

      Törlés
    2. A túlzó érzelmek és civakodások, no meg félreértések pl. Annyira elcsépeltek szoktak lenni, hogy az már fáj. :) No jó, van, amikor jó, van amikor rossz, de átlagosan fárasztó :D

      Törlés
  4. Viszont elmondhatjuk lányok, hogy én teljesen másképp értelmeztem ezt a kört, mint ti ;).

    VálaszTörlés
  5. Nagyon jó ez a lista, és jó sok helyen bólogattam, hogy igen, ezt én is. :D Valahol meg reeával értek egyet, hogy a szerelmesek civakodása, a félreértések nagyon idegesítőek tudnak lenni. A mesék és a mesei szereplők még mindig jöhetnek bármikor nekem is. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Civakodás nélkül legtöbbször unalmas minden szerelmi sztori!;)

      Törlés