augusztus 04, 2012

Most én kérdezek: mitől jó egy romantikus könyv?


Látjátok, nem hazudtam, kérdezni fogok. Év végéig mindenképpen felteszek 11 kérdést, amire kommentben, blogposztban, gondolatátvitellel vagy kézfeltétellel válaszolhattok, próbáljunk együtt rájönni olyan korszakalkotóan fontos kérdésekre, mint: 

mitől jó egy romantikus könyv?

Van egy dolog lányok, amit nem értek. Próbáltam ezt feszegetni a nagy magyar " leszel a barátnőm" stílusú íróknál is, és próbáltam feszegetni a " szürke posztban" is, hogy miért van az, hogy ha rólunk van szó, lejjebb tesszük a lécet?
Próbálok egyértelmű lenni. Gondolj bele, hogy ha teszem azt olvasol egy történelmi regényt, mit vársz el? Elvárod, hogy történelmileg hiteles legyen, elvárod, hogy magába vonjon, kidolgozott világa és karakterei legyenek a történetnek, elvárod, hogy izgalmas legyen, hogy lekössön, hogy megtudj valamit az adott korról... 
Aztán olvasol mondjuk egy scifit? Mit vársz el? Elvárod, hogy tudományosan hiteles legyen, elvárod, hogy magába vonjon, kidolgozott világa és karakterei legyenek a történetnek, elvárod, hogy ne untasson, hogy lekössön, és adjon egy elképzelést arról, hogy a jövőben vajon az élet hogy zajlik. 
Elolvasol egy krimit? Itt is szeretnéd, hogy hiteles legyen, hogy magába vonjon, hogy ne az első oldalt találd ki, ki volt a gyilkos, hogy kidolgozott hiteles szereplői legyenek, és elvárod, hogy megmozgassa a szürkeállományod. 

Nem folytatom tovább, mert úgy is tudjátok, hogy kábé én ezeket elvárom egy romantikus regénytől is. A romantikus regény véleményem szerint nem esik ki a REGÉNY kategóriájából, tehát nem lehet alább tenni a lécet, miszerint, ja vazze, de ez csak egy romantikus regény, mit várjunk? Nem, ez ellen úgy tiltakozom, mint régen a szüfrazsettek a kizárólagos férfi választójog ellen. Mi nők is megérdemeljük a jól megírt regényünket, ugyanúgy, mint a választójogot. És tudjátok mit? Ha tudjuk ezt, márpedig tudjuk ezt, és már olvastunk jó regényt, már pedig biztos vagyok abban, hogy olvastunk olyat, akkor miért van az, hogy a romantikára azt mondjuk, " egynek elment", és fogjuk a következő regényt? ( Aztán egyikre sem emlékszünk pár hónap múlva...) 

Romantikus regényből sok van, igen, rengeteg van, és itt is működik az, mint minden más témánál, vannak a gyengék, a gyengébbek meg a középszerűek és a jók. S valahogy mégis azt érzem, hogy ez az a téma, ahol a " jó regény" és a " közepes regény" között hatalmas szakadék van. Vegyük csak a " szürke könyvet ". Valahogy az van ezzel is, mint minden erotikus könyvnél, hogy a rajongók és azok, akik nem szerették nem tudnak megegyezni. A szürke könyv ugyanis elég egyszerű könyv, a szexjeleneten szerintem önmagában senki nem hördül fel, de mivel a szexjelenet az egyetlen erőssége a könyvnek - gondoljátok csak el, ahol a szereplők ötven oldalanként emailban kommunikálnak, és sehogy máshogy- , szóval na, aki nem kedveli a könyvet, nyilván azért nem kedveli, mert ennél sokkal többre vágyott. És nekem ne mondja senki, hogy csak a szexre vágyik, ha kaphat egyszerre szexet meg mellé mondjuk egy szelet csokitortát...:), vagy mondjuk életszerű karaktereket és párbeszédeket.... 

Szóval igen, néha egy über sznobnak érzem magam, amiért olyan egyszerű dolgokra vágyok olvasás közben, mint: 

- cselekmény
- karakterábrázolás, ami nem csak azt rejti magában, hogy a férfi főhős gazdag vicces meg szép, és nehéz volt a gyerekkora, a női főhősnő meg esetlen és béna, de aztán hirtelen femme fataleként aprítja a fiúkat...
- jól kidolgozott környezet / esetleg világ
- működő párbeszédek
- rózsabimbóként szétnyíló ajkaknak és társainak sztornó
- szexjelenet legyen már könyörgöm változatos, ne csak a helyszínben, hanem mondjuk - nem akarok tippeket adni- de lehet beszélgetni előtte, utána netán közben (?!), és ne mindig ugyanúgy, ha már ráállt az író a témára...
- a történet a szerelmen kívül valami másról is szóljon 
- a szövegnek nem kell mindenképpen igényesnek lennie, de legyen az írónak valami érzékelhető stílusa 
- a mellékszereplők is létezzenek, ne csak szürke kis háttérelemek legyenek

Romantikus regényekben a sematikusság amúgy nagyon jellemző, de persze hogy így van, hisz azt, hogy A és B hogy lesz egymásba szerelmes nehéz változatosan megírni, DE azt gondolom, hogy kidolgozott szereplőkkel és életszerűen megírt helyszínnel, esetleg humorral rögtön el lehet felejtetni a szürke hétköznapokat, és nem lesz az az egészből az, hogy ásítozom olvasás közben. ( Mint ahogy blogunk szponzora J. Z. Barrons mondaná, " the same fucking page" - bocs, mindig ez jut az eszembe, ha unok egy romantikus könyvet...) Szóval, ti milyen könyveket szerettek a női romantikus irodalmon belül? Van egy szint, amit el kell érnie a könyvnek? Mitől lesz az egyik jó könyv, a másik olcsó ponyva? Gondolkoztatok már ezen? Éreztétek már azt, hogy de kár, pedig ebből valami igazán jó is lehetett volna? Ha csalódtatok romantikus könyvben, az miért történt?

SHARE:

24 megjegyzés

  1. nah, hát én elkezdtem kommentelni, de rájöttem, hogy jobb lesz ezt posztban, mert hosszú leszek.

    VálaszTörlés
  2. Mindenképp fontos, hogy a romantika mellé legyen történet is. Mármint valami más, mint hogy összejönnek vagy nem jönnek össze. Ezért tetszettek Theresa Révay könyvei, meg egy kicsit a Twilight is, bár nem ugyanaz a kategória.
    Csak a szerelemről szóló könyvet nem bírnék olvasni. És nyilván szövegileg ne legyen agybaj, mert azt sem.

    VálaszTörlés
  3. A legkevésbé sem vagyok a téma szakértője, úgyhogy különösen alkalmasnak ítélem magam a kérdés megválaszolására. :-) Szóval, milyen NE legyen egy romantikus regény:

    1. Rettentően idegesít, ha valamelyik félnek meg kell mentenie a másikat (nem feltétlenül a jetitől vagy egy szikláról lelógva, hanem általánosabban), mert a másik életképtelen nélküle.

    2. Szorosan az előzőhöz kapcsolódva: azt sem bírom, ha a női főhősnek annyi tartása van, mint egy vizes zokninak, csak úgy elvan, mint egy szobanövény, közben az egész cselekmény körülötte forog, neki meg kb. a nyálat kell törölgetni az álláról. A 21. században ilyen női hőst írni kb. emberiségellenes bűn és több száz év eredményeit húzza le a klotyón egy laza mozdulattal.

    No meg az összes fenti kitételeddel is egyetértek.

    VálaszTörlés
  4. Szee, Theresa Révay könyvet még nem olvastam, viszont már vettem. Igen, önmagában véve a szimplán szerelmi sztorik egyszerűen idegesítőek. Ha az ember olvasott már belőlük jó párat.

    Bridge, hát ezen olyan jót nevettem. :D Már a jetin. Pedig még mindig sok a nebáncsvirágról szóló románc, plusz tényleg, annyira jellemző az is,hogy a női főhősök olyan semmilyenek. Talán ezzel a semmilyenséggel könnyebb azonosulni? ( pl. Belláról is mindig azt mondták, azért népszerű, mert olyan átlagos,hogy mindenki a helyébe képzelheti magát... hát...)

    VálaszTörlés
  5. Tudom én, hogy az az elképzelés, hogy egy ilyen üres karakterrel könnyű azonosulni, pl. a Szent Johanna Gimiben is a főhős, Reni annyira bonyolult, mint egy pontösszekötős feladvány és egy darab saját tulajdonsága sincs, viszont emiatt én nem bírok szegénnyel azonosulni. Sőt, legszívesebben sokszor megráznám inkább. Akikkel azonosulni tudok, azok olyanok, amilyen szeretnék lenni - és az nagyon nem egy pontösszekötős rejtvény.

    VálaszTörlés
  6. Bridge: Ez valahogy nálam is így van, sőt, én a bonyolult karaktereket, akikkel nem is tudok mindenben azonosulni, de valahogy érdekelnek, szóval őket én sokkal jobban szeretem. Pl. Scarlett O'Hara.

    Azon tűnődöm egyébként, hogy vajon mennyire viszi el a hátán egy jó férfi karakter a nőknek szánt regényt. Elég egy jó pasi, és már ki is dőlt minden kritikai érzékünk? :)

    VálaszTörlés
  7. Szeretném hinni, hogy nem. :) Mármint ilyen esetben meg az az érzésem, hogy teljesen elpocsékolták az illető férfit az adott vizeszokni hősnőre. Szóval ahogy írtam is, nekem nagyon kell, hogy mindketten önállóan is életképesek és érdekesek legyenek.

    VálaszTörlés
  8. Még azt felejtettem el hozzátenni, hogy szerintem szörnyű, ahogy bizonyos romantikus regények minden pszichopatát képesek rehabilitálni egy kis romantikáért cserébe, pl. Mr. Greyt. Azért nehogy már a félcédulások legyenek itt a legvonzóbb pasik, kérem szépen.

    VálaszTörlés
  9. Bridge, én ezen egyáltalán nem csodálkozom. egy olyan közegben, ahol nők ezrei vallanak szerelmet börtönben ülő, deviáns, pszichopata, kegyetlen gyilkosoknak, nem meglepő, ha ez is idealizálttá válik.

    VálaszTörlés
  10. Csodálkozni annyira én sem csodálkozom rajta, csak ugye épp azért nem kéne kanonizálni ezt a viselkedést, mert elég idióták az emberek úgy alapból is, mint az általad említett példa is mutatja. :o)

    VálaszTörlés
  11. hát igen, de én ebből az íróból simán kinézek néhány ilyen szerelmes levelet.:D

    VálaszTörlés
  12. Valahol olvastam, hogy minden nő olyan pasira vágyik... Nem emlékszem, pedig frappánsan megfogalmazták. Szóval hogy legyen veszélyes, meg hasonlók, de az adott hölgyeménnyel szemben meg legyen kedves. Ez a mi rejtett vágyunk. :)

    Legközelebb szerelmes regényt írnak Hannibal Lecterről, vagy... nekem a BDSM kapcsolatról, én komolyan elgondolkoztam melyik könyvben szereplő páros lehetne hiteles, és véleményem szerint egy Voldemort Bellatrix Lestrange párosból irtó hiteles és érdekes sztorit lehetne faragni, már ha valakinek gusztusa támad az ilyenre. :)

    VálaszTörlés
  13. Én sokféle romantikus regényt szeretek, a történelmi romántól a paranormálisig. Fontos, hogy, mind a történet és a szereplők jól ki legyenek dolgozva. Szeretem a humoros párbeszédeket, a jó riposztokat, ha mindkét fél intelligens. Az erotikus történetek sem csak a szexjelenetekről kell, hogy szóljanak. Sophie Oak történeteiben pl. mindig van egy kis bűnügyi szál is, ami érdekessé teszi a cselekményt. Őt lehetne olvasni Mr Grey helyett, mert erős férfiakról ír, akik egy csak egy kicsit térnek el az átlagostól. Hoppá, sajnos őt nem adták ki magyarul. De a pergő párbeszéde miatt ajánlani tudnám Amanda Quicket is.

    VálaszTörlés
  14. Akkor ezentúl sokat lófrálok majd a bíróság előtt, hátha találok magamnak egy kellően veszélyes alakot. :o)

    A Voldemortos ötletedben biztos sok pénz lenne. :-D

    VálaszTörlés
  15. dawn72: pont most vettem két Quick könyvet, már nagyon várom, hogy olvashassam őket. Egyébként az a baj az erotikus könyvekkel, hogy ha azt mondom róluk, nem jók, akkor egyből prűdnek neveznek, holott tényleg csak nagyobb igényem van a szexjelenetek önmagában vett olvasásánál. De majd biztos eljut hozzám az ilyenből is valami jó...

    Bridge: de ugye? Az összes BDSM HP rajongó rácuppanna. Mennyi is lehet belőlük a világon? Lényegtelen, hisz mindenki a könyvről beszélne a megjelenés előtt, alatt és után :)

    VálaszTörlés
  16. Zenka, jók az ilyen cikkek, vagy nem tudom, hol olvastad, hogy minden nő erre vágyik, miket megtud az ember magáról :D

    Nem vagyok valami nagy romantikus, de ha már szerelmi történet, amit elolvasnék (vagy írnék), olyasmi lenne, amiben mindkét szereplő érdekes személyiség, így aztán az is érdekes lehetne, hogy mihez kezdenek egymással. Bridge, mindig olyan jól megmondod a tutit :D, de nagyon egyet kell, hogy értsek veled, ezekkel a "vizes zokni" hősnőkkel (meg a sok sablon "álompasival") engem is ki lehet kergetni a világból.

    Ami meg az "azonosulást" illeti, szerintem az fantázia kérdése, meg beleérzésé, nem hiszem, hogy minél egyszerűbb egy hős, annál jobb, mert sokan tudják a "helyébe képzelni" magukat. Csak annyi kell, hogy érdekelje az embert az illető szereplő, aki persze legyen jól bemutatva, onnantól kezdve már lehet nagyon különböző is az olvasótól, sőt, az ember épp így ismerhet meg különböző nézőpontokat. Szerintem elég unalmas lenne mindig magunkról olvasni.

    VálaszTörlés
  17. Én azonnal lerakom a könyvet, ha hemzsegnek benne a nyelvi klisék. A szereplőknél meg igénylem az egyediséget.
    Vicces, sodró lendületű volt: Goldenlane A herceg jósnője, és A jósnő hercege. Édes, romantikus a Papírtigris.
    Vagy jól szórakoztam a Souless-en is.
    Lenyűgözött a világ és a szereplők Card: A hetedik fiú ( és a sorozat többi regénye), ott nem megy bele mélyen a szerelem megvalósulásába. Főleg a szereplők kapcsolata tetszett.

    Amúgy a romantikus újságokban előfordul, hogy magyar férfiszerzők írnak külföldi női álnéven, ha kell a pénz, és bérírást vállalnak. :)

    VálaszTörlés
  18. On sai, erre már én is gyanakodtam :):):)

    VálaszTörlés
  19. On sai: Igen, ezt férfi írós dolgot én is tudom. Bár meg is lepődtem, hogy ennyire jól fizet a romantikus hajcihő?
    A Soulless-t én is szeretem, Cardtól meg most akarok többet olvasni, Goldenlanet meg nem is ismertem eddig, de most megjegyeztem a nevét.

    Egyébként nagyon fura, hogy a szereplőknél mindig kiemelik a slágerkönyveknél, hogy mennyire egyediek, mert nem tudom pl. nehéz gyermekkora volt a mord szereplőnek, ami lehet egy ideig tényleg egyedi és érdekes, de ha minden harmadik könyvben ilyen problémákkal küzd a főszereplő már unalmas. Az urban fantasykban látom főleg, hogy ugyanolyan sémában gondolkoznak a szerzők.

    VálaszTörlés
  20. Meg, ami még eszembe jutott, szokták mondogatni, hogy szóljon még másról is a könyv, ne csak a főhősök egymásra találásáról, de én nem így mondanám, szerintem az a legjobb, ha szerves része a cselekménynek, nem pedig csak egy szál, ami mellett mellékesen még ki is nyomoznak valamit, hogy izgalmasabb legyen. Jó, ezek között is lehetnek jobb darabok, de nekem nem ez az ideálom.

    VálaszTörlés
  21. Síontan, hallottam már olyat, hogy azért szereti valaki az E/1-ben írt regényeket, mert csak abba tudja magát beleélni, így tudja önmagát a történetbe beleképzelni. De ez nemcsak a női regényekre igaz.

    VálaszTörlés
  22. Igen, de azért a romantikus regényeknek a központi eleme mégiscsak a romantika :D, viszont az is igaz, hogy ezekbe a regényekbe folyton beletuszkolnak valami mellékszálat, és azért használom a tuszkolni kifejezést, mert a legtöbben mindez olyan erőlködés szintjén megy. Azért persze vannak kivételek ebből a szempontból. Ami engem idegesít, az az, hogy sokat elolvasok, és mintha félkész lenne :D.

    VálaszTörlés
  23. Újabb bizonyíték arra, hogy nem tudok eleget az emberekről :D

    Na, én is ezt mondom, amikor tesznek bele még valamit, hogy ne legyen olyan üres mégse, pl. egy nyomozós szálat, ami úgy lóg a levegőben. És amennyire tudom, ez a YA-knál elég gyakori eset. De jó, szerintem ez nem az én asztalom :D

    VálaszTörlés
  24. Nekem is fontos mindaz amit a többiek itt elmondtak, ezért leginkább könyvcímekkel tudom érzékeltetni, h szerintem milyennek kell lennie egy jó romantikus könyvnek: Büszkeség és balítélet- teljesen életszerű, semmi fölösleges cukros máz, és a végén mindenki boldog; Shiver és a folytatásai- ez aztán a szerelem! és nemcsak szenvednek, hanem cselekednek is a boldogságukért és közben a többi szereplő is érdekes marad, meg van cselekmény... Érdemben hirtelen ezt a kettőt tudom kiemelni, mert a többi az lányregény (örökölt pöttyös és csíkos könyvek) és elég egyszerű sémára épült.

    VálaszTörlés

BLOGGER TEMPLATE CREATED BY pipdig