tag:blogger.com,1999:blog-42847246512213584302024-03-06T09:44:06.244+01:00Zenka olvasolykor ír, néha blogol...Unknownnoreply@blogger.comBlogger292125tag:blogger.com,1999:blog-4284724651221358430.post-31696625560907610032023-06-03T11:29:00.003+02:002023-06-03T11:30:56.825+02:00Meggyőző érvek...<p> "Madmaselle, madmaselle ingyenes a táska 2500 Ft-ért, vegye, vigye innen..." </p><p>" Te szőke csaj, 5 pamut bugyi ezerért, ÖÖT pamut bugyi, hát válasszál már! " </p><p>" Akciós az edénykészlet, akciós az edénykészlet, ha nem kell, akkor 3 papírtörlő egy áráéééért! "</p><p>" Te Asszony... hát miért nem veszeeeel???" </p><p><br /></p><p>A vidéki vásárnak is megvan a maga hangulata :)...</p><p>( Viszont ha nagyon introvertált vagy, messze kerüld el! )</p><p><br /></p>Unknownnoreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4284724651221358430.post-27636670253431958242023-06-01T20:42:00.007+02:002023-06-01T20:51:03.348+02:00Két óra a Vígszínház Kastélyában - nem szeretnék K. lenni, de néha az vagyok...<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijJGrNZbJb4XQJcr5wSniqDP3DATOXb725HqlvB_M5GfONaZ999jkTPtLpziLN7z-gellFSVP6AB46OsSYrUHb7YY81s7GOhEp8Z47ByfTuIBcT3JNvm8C1HeFhM08NumWEHJlIT2B9GG7QeXkbet1nKOZhxcXXwLYTqOxjLYjKfW_YVdqqurOz9xc/s848/a-kastely-original-200041.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="636" data-original-width="848" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijJGrNZbJb4XQJcr5wSniqDP3DATOXb725HqlvB_M5GfONaZ999jkTPtLpziLN7z-gellFSVP6AB46OsSYrUHb7YY81s7GOhEp8Z47ByfTuIBcT3JNvm8C1HeFhM08NumWEHJlIT2B9GG7QeXkbet1nKOZhxcXXwLYTqOxjLYjKfW_YVdqqurOz9xc/s320/a-kastely-original-200041.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.jegy.hu/venue/vigszinhaz">Forrás</a><br /><br /></td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">- Szerinted ez miről szólt? - Láthatóan kíváncsian kérdezgette egy jól öltözött, csokornyakkendős srác a barátnőjét, amikor a tömeggel együtt kisétáltunk a Vígszínházból, miután megnéztük a Kastélyt. A kezünkben esernyőt szorongattunk, mint valamiféle bizonyosságot, ami a jelenhez köt, és bár látszólag mindannyian arra koncentráltunk, hogy ne lépjünk bele a járda közepén terpeszkedő pocsolyába, gondolataink a színpadon látottak és talán leginkább az utolsó jelent körül forogtak. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> <br /></span><blockquote style="text-align: center;"><span style="color: #444444; font-size: medium;">Létezik, hogy valamit érzel, de nem tudod rögtön megfogalmazni? Az elcsípett beszélgetésfoszlányokból az derült ki, hogy bizony létezik. </span></blockquote></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><b>Bevallom kifejezetten szeretem kihallgatni az embereket egy-egy mozi vagy színházi élmény után,</b> de úgy látom, ez kölcsönös: már többször rajtakaptam másokat is, miközben engem hallgattak suttyomban, ahogyan egy buszon vagy valamilyen szórakozóhelyen hasonló témákról beszéltem, és szerencsére ilyenkor inkább cinkos csillogást látok a szemekben és nem döbbenetet. Azért nem tagadom, néha a döbbent arckifejezés is előfordult. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Imádom hallgatni, vagy akár látni, ahogy az irodalom vagy bármi más, ami kreatív, hatással lesz másokra, mert <b>első kézből tudom, hogy mennyire jó dolog, ha a szűk vagy akár tág értelemben vett művészet megérint. </b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #444444; font-size: medium;"><blockquote style="text-align: center;">Pár pillanat is elég. Az érintés ténye a lényeg. </blockquote></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">A Kastély Franz Kafka azonos című regényének színházi feldolgozása, amelyben Josef K., az új földmérő próbál értelmet találni a helyi szabályokban és bürokráciában, kezdve azzal, hogy szeretne találkozni a kastély urával és hivatalnokaival, hogy elismertesse megbízatását és az ott létének értelmét. Bárki, aki csak egy kicsit is ismeri Kafka műveit, már biztosan sejti, milyen lehetetlen küldetést vállal magára főhősünk, miközben az abszurd és a groteszk jelenetek átszövik az egész cselekményt, amit a színpad erős képi világával, nyomasztó hangulatával még inkább felerősít. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Soha nem írtam még színházi kritikát, és most sem fogok belekezdeni, mert valószínűleg mások sokkal jobban értenek hozzá, mint én. Viszont elmondhatom, hogy én ezt a darabot még akkor is nagyon élveztem, amikor úgy éreztem, hogy számomra már kicsit túl groteszk, túl sok, és az abszurd jelenetek engem is úgy behálóztak, mint a darab szereplőit. Bevallom volt pár jelenet, amikor nem is értettem, mit látok, de <b>miután elengedtem a képzeletbeli gyeplőt</b>, <b>és nem akartam mindent a saját logikámmal levezetni,</b> amikor már inkább nevettem azon, amin egyébként a való életben sírni tudtam volna, na <b>ekkor érkezett el a pont, amikor mindenfelé mellékzönge nélkül tudtam a darabot élvezni. </b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> A színpadkép szerintem fantasztikus. Nem szeretek nagy szavakat használni, de szinte második főszereplőjévé vált a színdarabnak, és annyira kreatívan felhasználták ahogy folyamatosan ide-oda szaladgáltak rajta, a figyelmet hol a tetejére, hol a mélyére csalták, kifejezetten élveztem figyelni az ötletes megoldásokat. A több mint kétórás darabban Ifj. Vidnyánszky Attila egy pillanatra sem állt meg, - bárcsak nekem is ilyen fizikumom lenne-, és mint mondtam, nem vagyok nagy szakértő, de szerintem tökéletes volt ebben a szerepben. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">És hogy végül is miről szól a Kastély? A darab lezárása nem ad konkrét válaszokat, amit én kifejezetten imádok. S bár aznap este az esernyőmet szorongatva végig hallgattam jó pár értelmezést, és félig-meddig én is próbát tettem rendet rakni a gondolataim között, csak napokkal később tudtam megfogalmazni a saját konklúziómat. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><blockquote style="text-align: center;"><span style="color: #444444;">Engem több ponton is személyesen érintett a történet: mondhatni egy ideje magam is Josef K. vagyok, aki látszólag folyton meddő köröket folytat a hivatali struktúra hol magasabb, hol alacsonyabb fokán. </span></blockquote></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">De most őszintén, ki nem Josef K. a maga kis világában, <b>ki nem érzett már az életében olyan szintű megrekedtséget, amikor újra meg újra meg kellett fogalmaznia magát,</b> hogy ki is ő, és miért is van ott, ahol van. És ki nem érezte már azt az életben, hogy a körülötte lévő emberek számára megfejthetetlen girbe-gurba logika szerint élik az életüket, amiben olykor muszáj részt venni, de megérteni sosem lehet...</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Imádom Kafka műveiben a felnagyított, abszurd cselekményt, ami hiába túlzó és nyomasztó, néha már-már rémálomszerű, de mégis a maga torz kópiájában valós képet mutat a világ működéséről. Ha van valakiben egy cseppnyi kétség is, csak nézzen meg pár híradót, garantáltan érteni fogja, mire célzok. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Kafka műveiben pont az a jó, hogy nem kell társadalompolitikai áthallásokat beemelni ahhoz, hogy aktuális tudjon maradni, és nem kell konkrét, személyes élményeket megidéznie ahhoz, hogy valamilyen személyre szabott üzenetet tudjon nyújtani, és végül is ezért magyarázható kinek így, kinek úgy. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Legyen nekem mondjuk az <i>úgy </i>verzió...</span></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div>Unknownnoreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-4284724651221358430.post-9470649467278130322023-05-28T13:42:00.005+02:002023-05-28T13:42:49.558+02:00Próbálok kikeveredni egy időhurokból...<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFgqZQKZJp8xzSuyXSsITnZ-KH_hS1OdeDsuJICZzwdQ7g-ZinOBDKqWufc-kbVVpkpCamz7Zsz42ahD2axcQf3CEiRwPhqXwl2uYlWQbHGrzBI1afdtbo8BYwQ8FrDMxra_AFZy8t1_gCTEiS1d5Hv7xKUFrnTSef0VQ_KqQAXz4nRMTTdHRN4vJo/s1080/344589433_248913034466611_7797849380756316119_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="796" data-original-width="1080" height="295" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFgqZQKZJp8xzSuyXSsITnZ-KH_hS1OdeDsuJICZzwdQ7g-ZinOBDKqWufc-kbVVpkpCamz7Zsz42ahD2axcQf3CEiRwPhqXwl2uYlWQbHGrzBI1afdtbo8BYwQ8FrDMxra_AFZy8t1_gCTEiS1d5Hv7xKUFrnTSef0VQ_KqQAXz4nRMTTdHRN4vJo/w400-h295/344589433_248913034466611_7797849380756316119_n.jpg" width="400" /></a></div><br /><p></p>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4284724651221358430.post-37508425987897560252023-04-11T19:23:00.007+02:002023-04-11T19:33:18.299+02:00A költészet napjára<p> Szeretem azokat az embereket, akik versekből idéznek. Tudod, sétáltok, meglát egy macskaköves utat, egy sikátort, ókori vázát, a szemétben kapirgáló varjút, aztán elversel pár sort. </p><p>Nem sokat és nem dagályosan. Nem forgatod a szemed közben, hogy Te Jó Ég, hová kerültem, nem érzed azt, hogy menten elsüllyedsz, hanem csak elmosolyodsz, arra gondolva, hogy a költészet mindenütt ott van, mert ugye maga az élet is néha költészet. </p><p>Szóval szeretem ezeket az embereket, mert kicsit furák, mert okosak és egyediek, és mert felvállalják azt. </p><p>Én két verset szoktam nyilvánosan idézni, az egyik Juhász Gyula: Milyen volt költeménye, ami mindig eszembe jut, ha látok valahol egy aranyló búzamezőt, a másik meg Paul Verlaine: Őszi chansonja, ami mindig felidézi bennem a ködös, nyálkás, október végi időt, amikor már a leveleket tapossuk a talpunk alatt. </p><p>Régen gyűlöltem Adyt, de mióta felnőtt vagyok, sokszor eszembe jut pár Ady verssor is, de azokkal nem kérkedek, és nem is tudnék kapásból mondani olyan szituációt, amikor megidézhetném őt. Persze nem is olyan rég, talán egy hónappal ezelőtt elmondogattam párszor a híreket olvasva A Magyar ugaron záró sorait, de csak suttogva, az nem számít...</p><p>A nagy húsvéti takarítás alatt pedig eszembe jutott, hogy anno általános iskolában kívülről fújtam Petőfi Pató Pál urát, és elő is kerestem a Halász Judit féle feldolgozást, hogy újra énekeljem a harmadik ablak pucolása előtt, hogy Ejj rá érünk arra még...</p><p>Vannak verssorok, amik beleégtek az emlékezetembe, olyanok, mint a márványtáblákra vésett betűk. Radnóti Mint a bikája mindig megborzongat, ha eszembe jut, Szabó Lőrinc Semmiért egészen verse, felidézi bennem a szerelem sokszínűségét és mélységét, és gyakran eszembe jut, hogy szerettem egy levegővétellel hangosan felolvasni milyen is volt Babits korában Húsvét előtt. </p><p>Kicsit kikoptak az életemből a költemények. </p><p>Hiányoznak is. Bánom. </p><p>Pedig vonzanak a kortárs versek, kíváncsi vagyok mennyire tudják megragadni a mát, kíváncsi vagyok, elragadnak-e úgy, mint a régiek. El is határoztam, hogy újra olvasgatni fogom a verseket. </p><p>Neked van olyan versed, amit hangosan idézel mások előtt? Nem csak így, a költészet napján, hanem bármikor!</p><p>És ha másképp szeretnél segíteni rajtam, akkor ajánlj kérlek pár verseskötetet, ami a szívedhez nőtt. </p><p>Kíváncsi vagyok a téged melyik költő szólított meg, és melyik az a vers, amire a lelked hallgatott. </p><p><br /></p>Unknownnoreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-4284724651221358430.post-79028585261684065142022-08-05T19:44:00.004+02:002022-08-05T19:48:25.910+02:00Kirké<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPzb02CIRYaPunPhjFXyCm2H6qqKtfL312LswoHBcokR6Mflq52TBU2OnrmZbPBgqgOK8Gwte0slPQDgitEmWLXFHq7s4IPXnSgspqpCCvmhGLGNuOX0Qo3helV2w36j-LGevDA7r62Khm-OZa6izHPudofQSNHtBN7UL8c7IQRi6Z7qMQHXFrw6Ut/s2000/287787053_752089702474778_3565742330978772306_n.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2000" data-original-width="1488" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPzb02CIRYaPunPhjFXyCm2H6qqKtfL312LswoHBcokR6Mflq52TBU2OnrmZbPBgqgOK8Gwte0slPQDgitEmWLXFHq7s4IPXnSgspqpCCvmhGLGNuOX0Qo3helV2w36j-LGevDA7r62Khm-OZa6izHPudofQSNHtBN7UL8c7IQRi6Z7qMQHXFrw6Ut/w298-h400/287787053_752089702474778_3565742330978772306_n.jpg" width="298" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p> Körülbelül egy évig olvastam. </p><p>Az elején nagyon tetszett. Lelkes voltam, és felolvastam belőle, mert tetszett hallani a szavakat, ahogy hangosan megtöltik a csendet, mintha én is az istenek hatalmas nagy termeiben ültem volna a sarokban, megbújva, hallgatózva, és gyűjtve a titkokat. </p><p>Aztán felbosszantott, mert Kirké passzív lett, mert nem történt semmi, mert láttam, éreztem, hogy van ereje, csak nincs hite kitörni, és ez végtelenül lehúzott. Így gyakran félretettem a könyvet, és szinte csak kötelességből olvastam tovább. </p><p>Az utolsó harmada izgalommal töltött el. A történet passzivitása lassan cselekvésbe váltott, és Kirké nem szunnyadt tovább, életre kelt. Emlékszem alig vártam, hogy este pár oldalt olvashassak belőle. Látni akartam, ahogy ez az erős női istenség végre megtalálja önmagát, a célját, az életét. </p><p>A vége meglepett. Annyira kerek volt, annyira szép, annyira emberi, és valóban az utolsó pár oldal úgy érzem, annyit adott, hogy kezdtem átértékelni a passzív részeket is. Régen lepett meg ennyire egy könyv vége, csak ültem kezemben a könyvvel, és arra gondoltam, ez valóban szép. </p><p>Kirké azóta is velem van. Sokszor eszembe jut, reflektálok rá, vágyakozva nézem a könyvet a polcon. </p><p>Rákérdeztem magamban, hogy miért is bosszantott annyira, hogy a történet nagy részében passzívnak láttam, és miért zavart, hogy még akkor is rettegett, amikor ereje teljében volt. Aztán rájöttem, Kirké szigete, száműzetése, bezártsága, a saját képességeitől való félelme, mind rezonált azokkal a ki nem mondott, teljességében át nem érzett félelmekkel, amik kicsit én is vagyok. </p><p>Szeretek úgy gondolni Kirkére, hogy nem istennő, hanem egy erős nő, aki beteljesítette a sorsát. Szeretem azt gondolni, hogy mindezt mosollyal nyugtázná, ha ismerném őt. A könyvbeli Kirké biztosan így tenne. </p><p>* A poszt Madeline Miller Kriké című könyvéről íródott. <br />A képet én készítettem a múlt hónapban. Megtekinthető a Szépművészeti Múzeum ókori kiállításán. Egyébként Kirké nem volt ilyen szép. </p>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4284724651221358430.post-31892917828404866012022-05-16T20:06:00.003+02:002022-05-16T20:11:58.489+02:00Sziasztok felnőttek!<blockquote><p style="text-align: justify;"> Amikor ezen a könyvön dolgoztam, úgy képzeltem, hogy egy végtelen hosszú létrán állok, amely belenyúlik a világűrbe. Éppen Norvégia fölött vagyok a világ legjobb, legélesebb távcsövével, és a tömbházak, nyaralók és pincék ablakain át lelátok az egész országra, bulikra, nyári napokra, téli estékre, bárokra, hálószobákra, a felnőttek lelkébe és szívébe. </p></blockquote><p></p><blockquote><p style="text-align: justify;">Felnőttnek lenni nagyon könnyűnek tűnik. Egy felnőtt már sok mindent tud, nem kell annyit kérdeznie, hosszú élet áll mögötte, túljutott a kamaszkoron, tud vigyázni másokra, tud vigyázni magára, tud válaszolni kérdésekre, és képes begyújtani egy faszenes grillt. </p><p style="text-align: justify;">De én például nem tudok begyújtani egy faszenes grillt. Igazából egy indukciós sütőt sem tudok kezelni, és néha úgy érzem magam, mint a világ legnagyobb csecsemője, bumfordi kezekkel és még fejletlen aggyal, pedig felnőtt vagyok. </p></blockquote><p></p><p> Linn Skaber: Ma négykézláb akarok járni </p><p> /előszó/ </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwGtoz1q9c99alQrmQMmbeGdNYTkGmNIMzFQ2cyb2wVU2qeWZYitZL8vbuV5ovkLCn_-5JH_Bj2BcDTRMbtARGIDcBo6ebzZBaY4mYo6nNoNZ8a0y5dwjPIdaM8fBJwtRJrU2e7McqWxLt7FpYroH0_v3AHpvszJq-qEjHQ26EY9BvwBCnKMDce_ca/s960/281563109_747866563014825_1741771364658485830_n.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="720" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwGtoz1q9c99alQrmQMmbeGdNYTkGmNIMzFQ2cyb2wVU2qeWZYitZL8vbuV5ovkLCn_-5JH_Bj2BcDTRMbtARGIDcBo6ebzZBaY4mYo6nNoNZ8a0y5dwjPIdaM8fBJwtRJrU2e7McqWxLt7FpYroH0_v3AHpvszJq-qEjHQ26EY9BvwBCnKMDce_ca/w300-h400/281563109_747866563014825_1741771364658485830_n.jpg" width="300" /></a></div><br /><p><br /></p><p style="text-align: justify;">Ülünk a kerti asztalnál, én meg a nővérem, kezemben a könyv, és olvasok. Huszonnégy fok van, a nap erősen süt, élvezem, ahogy átforrósítja a bőröm. Szó szerint sütkérezek, mint valami gyík, közben olykor-olykor nyújtózok egyet macska módra. Nővérem meditációs könyvet olvas, de leginkább csak napfényt raktároz a szűkösebb időkre. Én olvasni próbálok. Lesodrom a fehér lapokra hullott levéltetűt. Nem permeteztük még le a fát, kellemetlen dolog. De még a tetvek is ennek az előnyári, narancssárga-zöld, idilli képnek a részei, velem együtt. </p><p style="text-align: justify;">Frusztált vagyok kicsit. Hazafelé a buszon tömegnyomor volt, és én leültem az első ülésre, közvetlen átellenben a rezignált buszsofőrrel. Aki csak felszállt hozzámért a táskájával vagy a testével, a mellettem lévő fiú széles terpeszben ült, ahogy a fiúk szoktak. Én meg megpróbáltam összehúzni magam a lehető legkisebbre, mert az a lányok szokása. Nem akartam, de összeért a lábunk. </p><p style="text-align: justify;">A mai novellák sem épp vidámak, bár pont azt szeretem ebben a könyvben, hogy olyan eredeti módon írja le, mennyi frusztráció van a felnőttkorban. Mert van. Néha már az is frusztál, ha kimondom, hogy én már felnőtt vagyok. Van egy részem, aki vitatkozna ezzel a ténnyel, erősen, vehemensen tagadná a nyilvánvalót, és tudom, hogy könnyedén elhinnék neki bármit. Olvasok pár oldalt, a napfény most nem verődik vissza a fehér lapról, inkább belesimul a betűk mögötti üres térbe. Néha azt kívánom, bár pörgősebb, élménydúsabb lenne a felnőttkor. Néha meg ez is elég: ülni a tesómmal a kerti asztalnál a kellemesen meleg napsütésben, kezemben tartva egy el nem olvasott könyvet, és megfigyelni, hogy mennyivel zöldebb lett minden körülöttünk. </p>Unknownnoreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4284724651221358430.post-26142992400365215882022-05-15T12:13:00.000+02:002022-05-15T12:13:22.255+02:00Ablakok és szavak <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkSq-VEgO3r3Qe3DRRKHQZ8zLGc9y9UL9s4wWcZwVsGN1yZUagq7UORAWcLJDEYHKGiWKdClYdQMmbJbJkV6_zQ4AYH5puWtvUhVbu-InxLl7dRufJPa_8V8NxG1q0B1UxAt9FumY75XJpcPyC0DI2-GvlWYoIveHih-88kJHGqIgJ_wHHXWOj-Ap4/s5760/gratisography-258H-free-stock-photo.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3834" data-original-width="5760" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkSq-VEgO3r3Qe3DRRKHQZ8zLGc9y9UL9s4wWcZwVsGN1yZUagq7UORAWcLJDEYHKGiWKdClYdQMmbJbJkV6_zQ4AYH5puWtvUhVbu-InxLl7dRufJPa_8V8NxG1q0B1UxAt9FumY75XJpcPyC0DI2-GvlWYoIveHih-88kJHGqIgJ_wHHXWOj-Ap4/w640-h426/gratisography-258H-free-stock-photo.jpg" width="640" /></a></div><p style="text-align: center;"><a href="<a href="https://gratisography.com/photo/colorful-city-building/">Photo</a> courtesy of <a href="https://gratisography.com">Gratisography</a>">Forrás</a></p><p>Nekem a valaha olvasott kedvenc első pár mondatom ez:</p><p></p><blockquote style="text-align: justify;">" Egy tengerparti városban, amelyet egykor Szentpétervárnak neveztek, majd Petrográdnak, aztán Leningrádnak, és jóval később ismét Szentpétervárnak, állt egy hosszú, keskeny ház egy hosszú, keskeny utcában. Egy hosszú, keskeny ablakban pedig világoskék ruhában és fakózöld papucsban egy gyermek arra várt, hogy egy madár feleségül vegye. "</blockquote><p></p><p style="text-align: justify;">Amint elolvastam, tudtam hogy ez a könyv bármit is hoz, szeretni fogom. Hát szerettem is. A történet ugyanilyen mesés-rejtélyes-zegzugos, mint amit ígér. Annyira távoli a mi világunktól, és mégis annyira ismerős, intim. Tele igaznak tűnő mondattokkal. Nekem ez a Maria Morevna és a Halhatatlan meséje, másnak viszont nyomasztó, álomszerű kuszaság. </p><p style="text-align: justify;"> Nemrég egyébként pont a főnökömnek idéztem belőle. Van pár mondata, ami a részemmé vált, és mélyen a lelkembe ivódott, eszembe jut például, amikor mások kapcsolatában ítélkezünk. <i>Egy házasság bizalmas dolog. Saját, vad törvényei, titkos történetei és barbárságai vannak, és ami a házastársak között folyik, az kívülállók számára érthetetlen...</i> Na jó. A szavak sokszor üresen csengenek, csak azoknak szólnak igazán, akik rájuk tudnak hangolódni. Az meg hogy valamiére miért hangolódsz rá, és más dologra meg miért nem, az szerintem bőven benne van a gyerekkori vagy akár előző életes élményekben is. </p><p style="text-align: justify;">Nekem ez az első pár mondat, ez a pár taktus elég volt hozzá, hogy beszálljak ebbe a különös világba, és részévé váljak. Emlékszem, hogy komoly félelmeket is felhozott bennem, háborúval kapcsolatos, kusza elnyomott fájdalmakat. Olyan dolgokat, amiket akkor nem tudtam, hova tenni. Most már azt hiszem elrendeztem őket. </p><p style="text-align: justify;">Mondtam, hogy hobbi szinten meseterápiával/irodalom terápiával foglalkozom? Borzasztóan sajnálom, hogy nem tanulhatom, mert végtelenül vonz ez a terület, és szerintem nagyon ügyes lennék benne. Ez a könyv például ilyen szempontból is érdekes lenne, több hónapba kerülne kielemezni a benne lévő mesei szimbólumokat, és azt, hogy milyen háttere van ezeknek, milyen hatást vált bennünk ki. Tervben van, hogy újra elolvasom, hogy újra alámerülök a tudatalattimmal együtt. Szinte biztos vagyok benne, hogy megint feldob majd egy témát, amire jó vagy épp felkavaró lesz rárezegni. </p><p></p><div style="text-align: justify;">De nézzük csak ezt az első pár mondatot. Mi is van benne. Van benne egy helyszín, meg egy szereplő. Van benne egy vágy. Már ezen is érdemes kicsit elgondolkodni. Magadról mit írnál, az életed helyszínét, hogy mutatnád be? Én mondjuk valahogy így...</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><blockquote>Egy elfeledett, hajdan virágzó kisfaluban, amelyet egykor egy elismert báró családja vezetett, állt egy kopott kerítésű ikerház, egy hosszú poros utcában. Egy hátsó, zöld kertre néző ablakban pedig, elnyűtt, kockás ingben a billentyűzet fölé hajolva egy lány arra várt, hogy magához ölelhesse a világot. </blockquote><p>Ha nem szaladsz át az oldalakon, a szavak reflektálnak rád. Élő kapcsolat lesz közted és a szöveg között. Formálódsz majd, és a szöveg is megtelik olyan értelmezésekkel, amiket először észre sem vettél, vagy másképp fordítottál magadban le. Annyi erő és érték van az irodalomban, a mesékben, a történetekben. Hiba lenne nem elgondolkodni, nem megállni olykor. </p><p>Azt hiszem az volt a blog újra indításának egyik célja, hogy ezt megmutassam nektek. </p><p>Szóval jövök még sok-sok dologgal, hogy lássátok, ebben a felgyorsult világban, ahol a tíz másodperces tiktok videók a sztárok, igenis érdemes kicsit lelassulni, és kapcsolódni. Nemcsak másokhoz, magunkhoz is. </p></div><p></p>Unknownnoreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-4284724651221358430.post-43524368997671469352022-05-08T18:19:00.003+02:002022-05-08T18:19:31.072+02:00Végtelen lehetőségek<p> Sosem kaptam még ajándékutalványt vagy kártyát, mindig azt hittem, hogy ez valamiféle alibi ajándék azoknak, akik nem tudják, mit is vegyenek. Szóval eléggé meglepett, hogy amikor kaptam egy libris ajándékkártyát, mennyire nagyon megörültem. Könyvet mindig úgy kaptam, hogy konkrétan megrendeltem, nekem ez kell. Slussz-passz. Na de most... <br /><br />Bementem a Libribe, és úgy jártam-keltem a nagy boltban, hogy én itt most megvehetek báármit! Mert hogy van ez az ajándékkártya... Teljesen más hangulatban nézelődik ilyenkor az ember. Ilyenkor hatalmad van! Az összes könyv felett. </p><p>Kicsit kiábrándító, amikor hiába van végtelen lehetőséged végtelen világba belecsöppenni, de ehhez sincs, meg ahhoz sincs kedved. Ráadásul valahogy velem mindig az van, hogy hiába nézek ki egy könyvet interneten, hiába tudom a pontosan a szerző nevét, a kiadót és a zsánert, sosem találom meg. </p><p>Szóval ezt a könyvet vittem haza a végtelen sok történet közül. Ki kellett kéretnem a raktárból, de most már itt van velem, és eléggé szeretem ahhoz, hogy tudjam, többször is újra fogom olvasni. Hamarosan hozok belőle részleteket is. </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiP7SDbwIBrBKozhZ96rJ5JnXESWaRhYovTtcjmnM9TF6lvMT8nnffSedZLfkJrlvSRZ0o3LcjnAXuPm5Xnid-FX8G_wpH-rDHpW0HG4jifO7AiieEYRBmEwaZZ0WwpLqAwGLUe1ngsXd0CH5uJDiGOGny-MFYTwC2t1l4qG8srGCkEXZ-QQ0QkbUN5/s960/279340275_553013336531798_6695038455592030504_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="960" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiP7SDbwIBrBKozhZ96rJ5JnXESWaRhYovTtcjmnM9TF6lvMT8nnffSedZLfkJrlvSRZ0o3LcjnAXuPm5Xnid-FX8G_wpH-rDHpW0HG4jifO7AiieEYRBmEwaZZ0WwpLqAwGLUe1ngsXd0CH5uJDiGOGny-MFYTwC2t1l4qG8srGCkEXZ-QQ0QkbUN5/w400-h300/279340275_553013336531798_6695038455592030504_n.jpg" width="400" /></a></div><br /><p><br /></p>Unknownnoreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-4284724651221358430.post-2377469885820361502022-05-04T18:28:00.002+02:002022-05-04T18:28:54.963+02:00Feltöltődős<p><br /></p> <iframe width="560" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/pKlis9_1AWM" title="YouTube video player" frameborder="0" allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen></iframe>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4284724651221358430.post-36095583862774030272022-05-03T18:48:00.006+02:002022-05-03T18:51:43.106+02:00Ma négykézláb akarok járni<p style="text-align: justify;"> Ma négykézláb akarok járni. Aztán fejen állni. Szabályosan cigánykerekezni, jó nagyot. Szökkenni a szélben. Nevetni. Könnyes szemmel dűlni a falnak, könyörögni, hogy ne nevettessenek tovább, mert nem bírja a rekeszizmom. Mezítláb akarok járkálni a fűben, anélkül hogy arra gondolnék, vizes vagy sáros lesz a lábam, anélkül hogy egy pillanatig is kutyagumira, gilisztára, fűben megbújó gyilkos rovarra gondolnék. Szeretnék táncolni a csillagos ég alatt, anélkül, hogy azt mondanám valakinek, az ott biztos egy szatelit. Szeretnék hajladozni a fűzfa gallyaival, táncolni a széllel, belélegezni az erdő zöldjét, és nevetni a csillagokkal. Megbámulni a tavaszi virágokat, mint két napja, beszívni az édes illatukat, érezni, hogy ez a gyönyörűség nekem teremtett és mindenki másnak. </p><p style="text-align: justify;">Ma szeretnék megbocsátani. Magamnak és mindenkinek, ledobni a harag, a megbántottság, a féltékenység, a sértettség terhét. Ma csak úgy szeretnék lenni. Fogalmak és jelzők nélkül. Lenni. Dúdolni. Nevetni mindenféle kényszer és megfelelés nélkül. Céltalanul játszani, mint régen. Csak úgy élni, szabadon, mindennel együtt. </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhAzJ-B6bGRB9zLj3kx-cBmqZF4iGGEFhVfJ2-_oX5jYrCFSxXogdettoIST1ruz5nL7v3n0tP1ubfsFTEIyvFlyu7BD-eyAenG7CqnKUogizgMH0oOfvIHiK3FjTYHFBLA5KokqotqVQlIBHS91LvU-W1sWZNJXyyAdtMsQd6XFfhoGoWgdoBxbc5W/s1728/279365632_1006439506676911_7531453549916163942_n.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1728" data-original-width="1296" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhAzJ-B6bGRB9zLj3kx-cBmqZF4iGGEFhVfJ2-_oX5jYrCFSxXogdettoIST1ruz5nL7v3n0tP1ubfsFTEIyvFlyu7BD-eyAenG7CqnKUogizgMH0oOfvIHiK3FjTYHFBLA5KokqotqVQlIBHS91LvU-W1sWZNJXyyAdtMsQd6XFfhoGoWgdoBxbc5W/w300-h400/279365632_1006439506676911_7531453549916163942_n.jpg" width="300" /></a></div><br /><p><br /></p>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4284724651221358430.post-55566255000558757122022-04-28T19:15:00.019+02:002022-04-28T19:38:23.292+02:00Itt kérek mindenkitől elnézést...<p> Szóval itt az a jegyzetfüzet, amiről az előző posztban meséltem. 2020-ban odaírtam az első oldalára, hogy <br />" <span style="font-family: courier;">felismerésiem</span>", mert arra gondoltam, annyiszor van, hogy egy átlagos hétköznap rájövök valamire, például tisztábban látom az érzéseim, a világot, de mire oda jutok, hogy ezt beépítsem az életembe, elfelejtem. </p><p>Na most a címen kívül nem írtam ebbe a kis füzetbe semmit. Eltelt a 2020, és eltelt a 2021. Téli álomszerű volt minden, ideje volt a visszahúzódásnak, ideje volt, hogy szembenézzek, megbékéljek a félelmeimmel. De nem írtam semmit. </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1hp7F403CKBDTVmwda7TEKYuBXU_f1WVXEG7mEuI_2FpqL64xEhjywAdbuMb58Bx2ZzGS1q0N8IPimS-xF1Lo2nWO07i0ESlmNsjpM76_rgQ7-CVlTRx3RNx8moqVhpFF011VItTD5KeocfJwspjamE6jtx8w7CLrf-pEc4F93E-onW3PHqVCq8WA/s960/notesz.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="720" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1hp7F403CKBDTVmwda7TEKYuBXU_f1WVXEG7mEuI_2FpqL64xEhjywAdbuMb58Bx2ZzGS1q0N8IPimS-xF1Lo2nWO07i0ESlmNsjpM76_rgQ7-CVlTRx3RNx8moqVhpFF011VItTD5KeocfJwspjamE6jtx8w7CLrf-pEc4F93E-onW3PHqVCq8WA/s320/notesz.jpg" width="240" /></a></div><p></p><div style="text-align: center;">Flamingós noteszhez unikornisos toll dukál... </div><div style="text-align: center;"><br /></div>Aztán egyik nap, amikor már tényleg feszített a vágy, hogy valóban írjak valamit ide, kinyitottam a kis füzetet, és elkezdtem tervezni. Nagyon gyorsan gyűltek az ötletek, leírtam, hogy mit szeretnék, és hogyan szeretném. És azt is leírtam, hogy félek. Mert bevallom kicsit félek újra írni. <p></p><p>Egy blog életében az a hanyatlás első jele, amikor tele lesz spammel a kommentoldal. Így történt ezzel a bloggal is tavaly télen. Mindenféle kaszinót, meg fura dolgokat hirdettek, tudjátok ahogy szoktak. Szóval betettem a kommentekhez a moderációt. </p><p>És itt kérek elnézést, mert hogy én ezt elfelejtettem. Úgyhogy ezért nem láttátok egymást, meg ezért nem vettem észre én sem, hogy írtatok. :) Vissza kell hát szokni. </p><p>De most már, most már látjuk egymást...<br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4284724651221358430.post-8735509857520367282022-04-27T19:42:00.002+02:002022-04-27T19:42:53.428+02:00Naplózni<p> Elolvasgattam pár bejegyzést, és rájöttem, hogy nagyon rég nem akartam mást a blogokkal, mint naplózni. Nagyon sok poszt ötletem volt, amit nem valósítottam meg, mert mi lesz és mit gondolnak majd, és egyáltalán érdekelnék-e ezek a dolgok a többieket... Ilyen gondolataim voltak. </p><p>Eszembe jutott az első blogom, - aki emlékszik rá, kezdetben KÉK betűkkel írtam-, és rájöttem, hogy akkor sem akartam mást, csak olvasni és naplózni. Volt egy kép, bár megtalálnám!, könyvekből készített kihajthatós művészet, amiben egy lány papírfecniket söpört le a kihajtott könyvből, ahol állt. </p><p>Nosztalgiát érzek arra az időre, amikor még nem gyűrt be semmilyen trend, nem néztem, ki hogy csinálja, csak úgy írogattam. <br /><br />És most is ezt fogom tenni. </p><p>Van ez a kék notesz, eredetileg ajándékba vettem, de végül megtartottam. A felismeréseimet akartam lenaplózni benne, de inkább a bloggal kapcsolatos ötletek kerültek bele. </p><p>Itt vagyok hát, talán leírom majd, mik is történtek velem. Én nem tudom, itt vagytok-e még. Itt vagytok? Mindegy... Most magam miatt írok. Ha maradtok még velem, az külön ajándék. </p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhurtk6OY9-gl3rUVYC8Zg-g1NGiq9h2TwkZQDI2SytkWH1cMDcOM0gvQMeqm0dvf-5GBQJwaDw0pVvIrn1R5XXIsObuzMmxWiQYhxOjYpMuroiCtZEBEFB0B2Asnlw_aIvzcJh8lrDfFSXtGbHd54FY6iNa9ZRRyvV5UBqCv1_o8fai6x2DtCUSBHu/s1886/Eng7kzDXMAQraBF.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1366" data-original-width="1886" height="290" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhurtk6OY9-gl3rUVYC8Zg-g1NGiq9h2TwkZQDI2SytkWH1cMDcOM0gvQMeqm0dvf-5GBQJwaDw0pVvIrn1R5XXIsObuzMmxWiQYhxOjYpMuroiCtZEBEFB0B2Asnlw_aIvzcJh8lrDfFSXtGbHd54FY6iNa9ZRRyvV5UBqCv1_o8fai6x2DtCUSBHu/w400-h290/Eng7kzDXMAQraBF.jpg" title="Emma Taylor műve" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Emma Taylor alkotása<br /><a href="https://www.emmataylorbooks.com/">https://www.emmataylorbooks.com/</a></td></tr></tbody></table><br /><p><br /></p>Unknownnoreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-4284724651221358430.post-42445812625705132972022-04-24T11:35:00.000+02:002022-04-24T11:35:42.505+02:00Szolgálati közlemény<p> Négyszázhárom posztból kettőszáznyolcvanegy poszt van publikálva, és százhuszonkettő piszkozat. <br /><br />Vajon mit jelenthet ez? </p>Unknownnoreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-4284724651221358430.post-19941052192469912272020-09-05T12:48:00.005+02:002020-09-05T12:54:27.121+02:00Problémás eset...<div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhBpeSQgxyScgT2SEe6gZN2CxUxHfxUiEO-9UNjK4Sbw064DpfkvBY3jbfL_nIaIjcP0r6sx27QI-NZYRvEXMINbB6CwG2ldrE_V5sHopJp0Vrm4j3GZONREypNoWQOsJQjkpBTtWfsAI/s2048/gratisography-259H.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1365" data-original-width="2048" height="520" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhBpeSQgxyScgT2SEe6gZN2CxUxHfxUiEO-9UNjK4Sbw064DpfkvBY3jbfL_nIaIjcP0r6sx27QI-NZYRvEXMINbB6CwG2ldrE_V5sHopJp0Vrm4j3GZONREypNoWQOsJQjkpBTtWfsAI/w781-h520/gratisography-259H.jpg" width="781" /></a></div><br /><div style="text-align: center;"><a href="https://gratisography.com/photo/horse-head/">Forrás</a></div><div style="text-align: justify;"><blockquote>Ebben a posztban szó lesz nagy fehér madarakról, üresfejű nőkről, és arról, hogy bár többször felhúzott Kinsella, de azért úgy hiszem, még nincs itt a világ vége. </blockquote></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Bár mindig próbálom szeretni, de az igazság az, hogy nem kedvelem Sophie Kinsellát. ( Ugyanitt egyszer olvasott Sophie Kinsella könyvek olcsón eladók!) </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Tudom, hogy sok olvasómnak már a témái is túl felületesek, de én hajlandó vagyok a felületesség oltárán áldozni, ha jót nevethetek, ezért is próbálkoztam az utóbbi időben velük. ((Kedves Kinsella rajongók, még ezt a posztot bírjátok ki, esküszöm többször nem próbálkozom vele, és soha semmi rosszat nem fogok róla írni. De ezt az egy bejegyzést, még engedjétek meg nekem...))</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Ami eszembe jut a Kinsella történetekről, hogy borzasztó buták a szereplői, felületesek a kapcsolatábrázolásai, és összességében üresek. Meg hogy remélem, a hülyeség nem ragadós. </b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az utóbbi időben egyébként sztoikus nyugalommal zárom be azokat a könyveket, amik nem tetszenek, és nem pazarolok időt arra, hogy leírjam, számomra miért nem jött be az adott történet. Azért is teszem ezt, mert<b> tudom, hogy az ízlés változó, valakinek ez jön be, nekem meg az</b>, és talán már elmondhatom, hogy nincs kedvem gonosz posztokat írni, mert az egész nem tölt el örömmel. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Kinsellánál viszont most <b>olyan dolgokra bukkantam,</b> <b>amik</b> kissé felhúztak, és még objektíven, hónapok távlatában is <b>viszolygásra késztettek.</b> </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az egyik - számomra - borzasztó dolog, hogy ezekben az állítólag romantikus regényekben a két főhős sosem beszélget egymással. A boltkóros naplójában tulajdonképpen <b>két idegen él egymás mellett, soha nem mondják el egymásnak a problémáikat, főhősnőnk folyton hazudik,</b> mint a vízfolyás, de tényleg, a regények 95 százaléka arról szól, hogy épp mit hazudjon a másiknak. A srác sem jobb, mert az meg annyira munkamániás és zárkózott, hogy az ágyán meg a pénzén kívül szinte semmit nem oszt meg a másikkal. Ez olyan szintre megy, hogy életük válságait is úgy élik meg, hogy egyszerűen nem is beszélgetnek. <b>Van az a felületesség, ahol a jó szex, meg a pénzköltés elegendő, hogy eladjunk a női olvasóknak egy kapcsolatot, de remélem, sokan túl vannak már ezen a szinten. </b>Azt hittem, hogy a Tudsz titkot tartani végre valami más lesz, de igazából a főhősnő titkai pont ugyanolyanok, mint a boltkórosé, gyakorlatilag jó sokat hazudik élete során, de tényleg ő is folyamatosan hazudik, és a könyv elején elárulja ezeket a hazugságokat. ( Aztán pedig megbánja, hogy megtette, majd mégsem bánja meg. ) </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A másik dolog, amit imádok ezekben a regényekben, hogy <b>a főhősnőkkel hiába történnek hatalmas nagy krízisek, a karakterük sehogy sem fejlődik,</b> vagy csak nagyon minimálisan. Külön imádom, hogy a hazugságok a regényekben így-vagy úgy, de meghozzák gyümölcseit. <b>Követendő: hajrá, legyünk felületesek, költsünk sokat, és hazudjunk profi módon csajok! </b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Amit pedig végképp nem értek, hogy <b>Kinsella szerint tényleg ilyenek a nők?</b> Kijegyzeteltem a Tudsz titkot tartani Emmájának néhány szokását, és most arra kérlek, hogy írjátok meg nekem,<b> tényleg ilyen egy átlag nő? Ennyire ... </b>( a poszt végére mindenki válasszon ki egy szimpatikus jelzőt). És amúgy van pasi, aki tényleg erre bukik? ( Költői kérdés volt.) </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Tehát: tudsz titkot tartani Emma....</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> Legnagyobb titka, hogy a márkás táskája hamisítvány! </div><div style="text-align: justify;">További titok, hogy gőze sincs arról, mi a NATO, vagy mi a célja. ( Ezen gondolom illik nevetni...)</div><div style="text-align: justify;">Amikor azt mondják neki, hogy "logisztika", fogalma sincs, miről beszélnek.</div><div style="text-align: justify;">Bár az egyetlen munkát is, amit rábíztak teljesen elbaltázza, de őszintén meglepődik, hogy nem léptették előre, pedig már a névjegykártyáját is megtervezte. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">* Itt említem meg a tipikus Kinsellás előrejutást: nem azért fog Emma előrejutni, mert mondjuk a regény során okosabb vagy bármi módon érettebb, talpra esettebb lett, vagy bármi módon megerőltette volna magát, hanem mert Emma kitalálja, hogy a nagypapának jó lenne pár kupon, hogy olcsóbban vegye a kedvenc csokiját ( ez a húzás pedig siker lesz.) Szóval a nagypapa miatt Emma marketinges lesz, zéró tudással. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A csaj a könyvben sorozatosan keresztbe teszi az ujját a háta mögött, mikor hazudik. Ez kérem egy felnőtt ember, számomra teljesen nevetséges. ( Főleg hogy ez egy visszatérő motívum.)</div><div style="text-align: justify;">A hattyúkat nagy fehér madaraknak, konkrétan ludaknak nézi. És nem érti, mi baj van ezzel. </div><div style="text-align: justify;">Az újságokat csak azért veszi meg, hogy a horoszkópot elolvassa - de még abban is válogatós. </div><div style="text-align: justify;">Ellenben a divatmárkákkal tökéletesen képben van. Hogy még milyen, azt nem igazán tudom. Bizonytalan. Mint látjuk, buta. Na jó, ne legyünk elfoglaltak, sokat mosolyog. A karakter ily mértékű mélységére nem jutunk el.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Szerintem nem tudtam jól érzékeltetni, hogy folyamatosan ilyen hülyeségeket olvasva mennyire fel mehet az emberben a pumpa. És <b>nem azzal van baj, hogy önmagában véve szerintem ez nem vicces, </b>hanem inkább szánalmas. Azzal van baj, hogy ez az üresfejűség megint csak jutalmazva van a könyvben. Mert a szuper okos és gazdag és jóképű pasi pont egy ilyen csajra vágyik, és igaz, hogy kábé semmiről nem tudnak beszélgetni, de a lényeg, hogy ez a csaj, ugyanúgy mint a boltkorós <b>egyszerű és lehet, hogy hülye, de legalább kedves.</b> Mert amúgy másokból biztos ennyire hiányzik a kedvesség. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Én nem vagyok amúgy feminista, de ilyenkor kitör belőlem a harcos amazon, aki szeretné megrázni Emmát, Kinsellát és mindenkit, aki azt sugallja a nőknek, hogy ennyik vagytok, és ez teljesen elég. </b>Szeretném azt látni, hogy a női karakterek, még ha épp gyengék is, de egyéniségek, és többre képesek néhány kedves locsi-fecsinél. Álmodom csak talán? Ennél már csak talán az rosszabb, ha egy regény úgy kezdődik, " csak átlagos lány volt". Bárhol olvasok ilyet, bezárom a könyvet.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Mert szerintem nincs olyan, hogy átlagos. Csak a felületes emberek nem veszik a fáradtságot, hogy a dolgok mélyére nézzenek. </b></div><div><br /></div>Unknownnoreply@blogger.com14tag:blogger.com,1999:blog-4284724651221358430.post-81643572146379114552020-08-28T08:00:00.002+02:002020-08-28T22:12:56.767+02:00Nyugodtan romantikázzatok, lányok!<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqfobGwofxkfkKDXZgVsPBBUA8VEmVa_haoRC9-UVProj9TjSFGT76J9iHin653XAZoXYKHLNJihtcEeQRNto6382nOdHiE3i4ftqEF-4kKARw5MguK56lEFTvLB1bPSuGDjkK5eGDGQE/s1280/heart-762564_1280.webp" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="853" data-original-width="1280" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqfobGwofxkfkKDXZgVsPBBUA8VEmVa_haoRC9-UVProj9TjSFGT76J9iHin653XAZoXYKHLNJihtcEeQRNto6382nOdHiE3i4ftqEF-4kKARw5MguK56lEFTvLB1bPSuGDjkK5eGDGQE/s640/heart-762564_1280.webp" width="640" /></a></div> <a href="https://pixabay.com/"><span style="font-size: x-small;"> Forrás</span></a><br /><div><br /></div>Szerintem nincs még egy olyan mostoha zsáner az irodalomban, mint a romantika. Már a kezdetek kezdetén elkezdődött a lejárató hadjárat, amikor megcímkézték a nőknek szóló irodalmat, mint valami harmadrangú, irodalom részét nem képző mostoha gyermeket, amit csak butuska nők olvasnak titokban. <div><br /></div><div>A romantikus irodalom általában nem szól másról, mint hogy egy férfi és egy nő érdeklődni kezd egymás iránt, aztán hosszabb-rövidebb huza-vona után összejönnek. Legtöbbször be is fejeződnek a nászéjszakával. </div><div><br /></div><div>Érdekes, hogy hiába szidják a zsánert, kirekeszteni nem tudják, mer<b>t hatalmas igény van rá.</b> Magam is sok romantikus könyvet olvastam, a polcaimon is előkelő számban megtalálhatóak. Régen talán azt mondtam volna, hogy a kedvenc műfajom ez, manapság már visszaszorulnak a romantikus regények a listámon. <b>De még most is szívesen nyúlok egy-egy romantikus regény után, ha nagyon elfáradtam, és a megszokott biztonságra vágyom. </b></div><div><br /></div><div>Romantikus regényből van nagyon sok bűn rossz. Én mindig csendes derűvel olvasom ezeket a szárnyaszegett lamúrokat, egy pont után bűntudat nélkül bezárom a könyvet is. Rengeteg romantikus könyvet hagytam már félbe. És ezen a ponton elmondhatom, hogy <b>igen, megalapozottak a kritikák.</b> <br /><br />A romantikus könyvek felületesen nézve olyanok, mintha egy kaptafára épülnének, mintha minden egyes elemük már előre elkészült szabásminta alapján készült volna. Nincsenek túl eredeti fordulatok- vagy ha vannak, inkább hagyjuk is őket - , és a karakterek is eléggé hasonlóak. </div><div><br /><b>Fura, hogy pont egy ilyen műfaj, ami tele van lelkizéssel és kvázi érzelmekkel, ennyire üres tud lenni.</b> Hogy lehet ennyire elrontani? Miért van ennyi gyenge könyv? <br /><br />Valószínűleg mert erre ( is) van igény. Szerintem túl sokan hiszik, hogy könnyű egy ilyen történetet megírni. De az, hogy romantikus regényt írni könnyű, nem igaz! Semmilyen regényt sem lehet egyszerűen megalkotni. Felhígult a zsáner, de igenis létezik, és szükség van rá. <br /><br />Még egy észrevétel: <b>manapság kínos dolog, ha valaki szereti a rózsaszínt</b>. Ha valaki érzelmekre vágyik, ha valaki kedvtelve olvassa egy kapcsolat kialakulását. Mostanában kínos dolog női regényt olvasni, még nők között is. <b>De itt az idő csajok, hogy vállaljátok, amire vágytok!</b> Aki gyilkosságra vágyik, olvasson krimit. Persze hogy nem fogja lekötni a romantikus regény, amikor idegen tőle. </div><div><br /></div><div>Tudjátok mit imádok? Amikor valaki rühelli a témát, de mégis olvas egy ilyen könyvet, és oldalakat ír, milyen rossz. Mégis mire számított... ( Ellenben én szeretem ezt a témát, és igyekszem csak egy oldalt írni a hiányosságokról...) És komolyan elhiszi valaki, hogy ha sok romantikus regényt olvasunk, akkor mi az életben is ugyanazt akarjuk? Szerintem igenis látjuk, ha a pasi hülye vagy erőszakos, ha a csaj nyafka vagy dilis, egy jó romantikus regényben ilyen nincs, vagy ha van, az normálisan kifejtik, miért. </div><div><br /></div><div>Aki viszont erre vágyik, az ne szégyellje!<i> Hiszen a romantikus irodalom tele van vicces jelenettel, jó párbeszédekkel, szellemes vitákkal, bálokkal, </i>ahová soha nem járhatunk, olyan pasikkal, akik nem is léteznek. Lehet ezredjére olvassuk el, ahogy a hercegnő összejön a kitagadott báróval, de igenis pár óra erejéig jó megint hercegnőnek lenni! <b>Én egy olyan világban szeretnék élni, ahol nem dugjuk el a romantikus könyvünk borítóját, csak mert kínos nyilvánosan olvasni.</b> Csajok! Miért rosszabb két ember érzelméről olvasni, mint bármi másról? Miért ciki a szerelemről olvasni, de elfogadott, hogy törpékről, orkokról, baltás gyilkosokról meg rajongva keressük az újabbnál újabb könyveket? És kiadók, vállalható borítót kérünk! Mert nem másodrangú az, amit szeretünk! Olvasni szeretünk! Nevetni szeretünk! Olykor hisztisek vagyunk! Olykor szentimentálisak. Tessék szépen elfogadni!<br /><br />Szóval fiúk-lányok, ha ezt szeretitek, ne szégyelljétek!<b> Nagyon sok okos nőt ismerek, akik ugyanúgy szeretik ezeket a regényeket, mint a száraz szakirodalmat.</b> Ez is kell az életbe, kell a rózsaszín. Legyen a paletta színes, ne bántsunk más műfajokat! Így kerek a világ. <br /><br /><b>Úgyhogy csak nyugodtan romantikázzatok! </b>Én mellettetek állok! És ha véletlenül rosszat írnék kedvenc romantikus regényetekről, csak legyintsetek egyet. Biztos nem működött a kémia...</div><div><br /></div><div>További témázós posztot olvashattok műfaj védnökség címén, az alábbi blogokon. <br /><a href="http://pupillaolvas.blogspot.com/2020/08/mufajvednokseg-sajat-kategoriam-jo.html"><br />PuPilla</a></div><div><a href="http://www.zakkantolvas.hu/2020/08/olvassatok-olyan-konyveket-amiken-lehet.html">Anett</a></div><div><a href="https://ittvalahol.blogspot.com/2020/08/mufajvednokseg.html">Dóri</a></div><div><a href="https://ffgbook.blogspot.com/2020/08/temazunk-avagy-ilyen-az-en-mufajom.html">Mandi</a></div><div><a href="https://jesuisesztelle.blogspot.com/2020/08/animals-are-beautiful-people-avagy-az.html">Sister</a><br /></div><div><a href="https://lovingawildbook.blogspot.com/2020/08/vedjuk-meg-sci-fit.html">Abstractelf</a><br /><br /></div>Unknownnoreply@blogger.com15tag:blogger.com,1999:blog-4284724651221358430.post-28156577794436062772020-08-02T18:30:00.001+02:002020-08-02T18:33:17.963+02:00Pofára esés, duplánTavaly megfogadtam, hogy nem olvasok Sophie Kinsellát. Most mégis megtettem. Még könyvet is vettem hozzá. Mit nem tesz egy jól megvágott mozis előzetes, ami<strike> jókor</strike> rosszkor, <strike>jó</strike> a legrosszabb pillanatban raknak elénk?<br />
<div>
<br /></div>
<div>
Nyilvánvalóan a marketing hatalma ez, mert beleégett a retinámba a film kezdő jelenete,<i> meg milyen poén már, hogy egy történet felütése pont az, hogy egy zuhanó repülőn eláruljuk minden titkunkat?</i> És én akkor, pont akkor, arra vágytam, hogy eláruljam minden kis frusztrációmat, és ha ott elém tettek volna egy koszos csehót, ahol egy vadidegennel egész éjszaka vedelhettem volna a pálinkát, miközben elmeséltük volna egymásnak minden bajunkat, hát én bizisten megtettem volna. </div>
<div>
<br /></div>
<div>
Az ivászat elmaradt, de a film utána vágy folyton a könyvesboltok felé hajtott. Szerencsére sokáig tartottam magam. Smucig voltam. </div>
<div>
<br /></div>
<div>
Aztán jött a karantén és az akciók. </div>
<div>
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi78soS_0qXLxQOuBPAJF_MSXoRaPpchv2rt6dStzv-8Zt8LRPfRR17JOoHWwrgjUvgoxd8xetXmk22am2kS-JLqqskV09y-8kDkt6ZryungaxjGZykdatToh-IotkoHha9wOVsfplrcxA/s2048/gratisography-booze-life.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img alt="jjjj" border="0" data-original-height="1365" data-original-width="2048" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi78soS_0qXLxQOuBPAJF_MSXoRaPpchv2rt6dStzv-8Zt8LRPfRR17JOoHWwrgjUvgoxd8xetXmk22am2kS-JLqqskV09y-8kDkt6ZryungaxjGZykdatToh-IotkoHha9wOVsfplrcxA/w400-h266/gratisography-booze-life.jpg" title="Impulzus vásárlás?" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://gratisography.com/?s=drink">Forrás</a></td></tr>
</tbody></table>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Tudjátok, van az a pont, amikor döntésre kényszerülsz, nem kerülheted el. És én vásároltam. Kicsit később olvastam. Rögtön utána filmet néztem. </div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel a cím már sejteti, milyen volt a végeredmény, gondoltam, csak megkérdezem, </div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<b>neked mi volt az a perverz vágy, ami legutóbb vásárlásra késztetett? </b></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Mert én beszélgetni akartam. Őszintén, sallang mentesen, megjátszás nélkül. Olyan következmény nélkül, hogy valaki úgy nézne utána rád, hogy<i> de kis nyomi vagy</i>, esetleg úgy, hogy <i>azta kurva</i>, milyen elképzelései vannak, s a többi, s a többi. Egy kezemen meg tudtam volna számolni, hogy az utóbbi időben hányszor beszélhettem valakivel teljesen őszintén. Van veled úgy, hogy valamit mondanál, de teljesen az ellenkezőjét mondod? Mert azt várják el, mert ha nem azt mondanád, megbántanád a másikat, vagy azt érezné, komolytalannak tartod a problémáját, vagy egyszerűen csak túl érzékenynek tűnnél egy probléma miatt, esetleg túl érzéketlennek? Sajnos a hazugságmérő szenzoraim az utóbbi időben nagyon élesen működnek, és nemcsak másokon jeleznek, hanem magamon is. </div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Mindenesetre költöttem 2900 Ft-ot egy új, nem túl jó Kinsella könyvre, rendeltem egy farmer szoknyát, ami nem jön fel rám, egy papucsot, ami másfél óra után nyomja a lábam, egy rúzst, ami folyton összekoszolja a maszkom. Ja és megnéztem a nem túl jó Kinsella könyv elég borzasztó filmes változatát. </div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
De hogy valami pozitívat is írjak, megrendeltem Madeline Millertől a Kirkét. Borzasztóan vágytam arra a könyvre, és most hogy megszereztem, nem olvasom. Bizony ez is felvet néhány kérdést. </div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Na de addig is, várom a hozzászólásokat. Nektek sikerült az elmúlt egy-két hónapban a vásárlással igencsak pofára esni? És utána szoktatok nézni a mozgatórugóknak, miért is vásároltál, pont ott, pont azt, kompenzáltál-e valamit?</div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-4284724651221358430.post-1513382608853020142020-07-27T08:00:00.002+02:002020-07-28T22:22:20.263+02:00Könyvekről blogolni...akkor és most<blockquote><br style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;" /><span style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;">Pár bloggal összefogtunk és eldöntöttük, hogy kicsit témázgatunk. Az ötlet lényege egyszerűen annyi, hogy közösen választunk egy témát, megállapodunk egy közös időpontban, és a kijelölt pillanatban egyszerre publikáljuk a blogunkon a posztunkat. Izgalmas dolog lesz körbejárni és megfigyelni, ki mit írt a másiktól függetlenül.</span></blockquote><span style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;"></span><br style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;" /><br style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;" /><div style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: center;"><b>Mostani témánk nem más, mint:</b></div><div style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: center;"><br /></div><div style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: center;"><span style="color: #1d2129; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 14px; text-align: start;"><i><b>"Könyves posztok vs egyéb posztok – mit szeretünk írni, mit szeretnek olvasni"</b></i></span></div><div style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: center;"><span style="color: #1d2129; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 14px; text-align: start;"><br /></span></div><div style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: center;"><span style="color: #1d2129; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 14px; text-align: start;"><br /></span></div><div style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;">Nos, ha végig nézzük a blogom működését, egyszerűen letudhatom a témát. Régen blogoltam, és most nem igazán blogolok. De mint minden kérdés, ez sem olyan egyszerű. </div><div style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;"><br /></div><div style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;">Én azért kezdtem el blogolni, hogy közösséget találjak. <i>Naplót akartam írni a könyvolvasásról</i>, amiben nem csak könyves posztokat szántam, hanem olyan bejegyzéseket is, amikbe leírhatom minden kétségem, bánatom, csalódásom, de leírhatom azt is mindenféle finomkodás nélkül, ha rajongok valamiért. </div><div style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;"><br /></div><div style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;">Ha végig gondolom, mi is történt ebben a sok-sok évben, örömmel nyugtázhatom, hogy sikerült a célkitűzésem, hiszen sokan itt voltatok, és páran még mindig itt tartotok velem. </div><div style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjeKmV91VLPnPlA18RzPg3RdCnuwk9E4dtSAzMEJpy7HYb3CvwDgGBzlpADDZWX0qSAYJ6IN15DqzuHM_XXNcXb-m8oW68MD8UKPN63cmsm_1YqFTRDZuXCWnPqWUwC8Onp4vWZcWch6v0/s2048/gratisography-355H.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1365" data-original-width="2048" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjeKmV91VLPnPlA18RzPg3RdCnuwk9E4dtSAzMEJpy7HYb3CvwDgGBzlpADDZWX0qSAYJ6IN15DqzuHM_XXNcXb-m8oW68MD8UKPN63cmsm_1YqFTRDZuXCWnPqWUwC8Onp4vWZcWch6v0/w400-h266/gratisography-355H.jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://gratisography.com/photo/yellow-sneakers-backgound/">Forrás</a><br /></td></tr></tbody></table><div style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;"><br /></div><div style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;"> </div><div style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;">A blog számomra nem egy elvont kategória, a blog <i>nem egy virtuális füzet</i> számomra, <i>hanem</i> egy <i>közös tér</i>, ahol együtt lehetek olyan emberekkel, akikkel hasonló az érdeklődési körünk. Magyarul ahol együtt lehetünk, ti és én. </div><div style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><i><span style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;">Ezzel párhuzamosan elmondhatom, hogy </span><u style="color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;">régen</u><span style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;"> </span><u style="color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;">minden témát imádtam</u></i><span style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;"><i>. Nemrég újra olvasgattam pár posztot, és azt kell mondjam, irtó jól csináltam. Jó, voltak elírások, és volt, amikor elszaladt velem a ló , de azt a mindenit, azért tudtam jó posztokat írni. Tűz volt bennem, és mondanivaló.</i> </span></div><div style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;"><br /></div><div style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;">Most, hogy kevesebb van fenti kettőből, kevesebbszer nyilvánulok meg. Sokszor gondoltam arról, hogy egyszerűen csak törlöm az egészet, mert azzal majd elősegítek valamilyen új irányt, de őszintén szólva ez nem egy nagy dolog, nem egy vállalkozás, nem népszerűségi vagy kattintásgyűjtő oldal, még csak recenziókat sem vállalok. Ez egy napló, az ember azt meg akkor írja, amikor épp akarja. </div><div style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;"><br /></div><div style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;"><i>A</i> <i>blogolási szokásom tehát úgy változott, ahogy az inspiráció az életben</i>. Volt, hogy tartalék lángon élt, de ott lángolt bennem, vagy másban nyilvánult meg. </div><div style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;"><br /></div><div style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;">Én nagyon sok- még egyszer kiemelem- <b><i>nagyon sok nem klasszikusan könyves posztot írtam.</i></b> És hát azért tettem ezt, mert ahogy fent írtam, nem a könyvekről, hanem az olvasásról, ha úgy tetszik az irodalom, a fantázia életemre tett hatásáról írtam. Most is így kívánok tenni. </div><div style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;"><br /></div><div style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;">És igazából szerettétek olvasni is ezeket a posztokat, sokkal inkább, mint egy unalmas könyves kritikát. Mert ó igen, azokból is volt sok. De valahogy, mindig megéreztem, mi lesz rátok nagy hatással. Íme pár klasszikus a régi időkből, aminél már a poszt írása közben is bizsergett az összes ujjam: </div><div style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;"><br /></div><div style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; text-align: justify;"><h1 class="post-title entry-title" style="color: #555555; font-family: georgia; font-stretch: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: normal; letter-spacing: 1px; line-height: normal; margin: 0.8em 0px 0px; position: relative; text-align: center; text-transform: uppercase;"><a href="https://zenkaolvas.blogspot.com/2012/11/rovid-poszt-amiben-csak-kicsit-osztom.html"><font size="2">RÖVID POSZT, AMIBEN CSAK KICSIT OSZTOM AZ ÉSZT</font></a></h1><div><font size="2"><br /></font></div><div><h1 class="post-title entry-title" style="color: #555555; font-family: georgia; font-stretch: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: normal; letter-spacing: 1px; line-height: normal; margin: 0.8em 0px 0px; position: relative; text-align: center; text-transform: uppercase;"><a href="https://zenkaolvas.blogspot.com/2013/12/es-mondd-neked-szamit-meret.html"><font size="2">ÉS MONDD, NEKED SZÁMÍT A MÉRET ?</font></a></h1></div><div><font size="2"><br /></font></div><div><h1 class="post-title entry-title" style="color: #555555; font-family: georgia; font-stretch: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: normal; letter-spacing: 1px; line-height: normal; margin: 0.8em 0px 0px; position: relative; text-align: center; text-transform: uppercase;"><a href="https://zenkaolvas.blogspot.com/2014/03/episztolaris-szilke.html"><font size="2">EPISZTOLÁRIS SZILKE</font></a></h1></div><div style="font-size: 14.3px;"><br /></div><div style="font-size: 14.3px;"><br /></div></div><div style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;">Hogy mi változott a nagy világban, és mi változott bennem? Sokkal több blog lett, és sokan akartak/akarnak valami nagyon professzionális dolgot csinálni... Jó pár blogon látom, hogy <i>van, valamiféle verseny</i>, nem linkelnek más blogokat, összezárnak és nem kommentelnek más tartalmaihoz. Régen megörültünk, ha láttunk valahol egy frappáns címet, most meg megőrülünk, annyira kattintásvadász címeket használnak. De persze nem általánosítok. </div><div style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;"><br /></div><div style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;">Amit még észrevettem, hogy <i>sokan aztán rájönnek, hogy a könyves téma a nagy népszerűségre nem ad lehetőséget</i>, és tovább lépnek. Hát igen, elég uncsi éveken át írni csupán az olvasásról, ráadásul most mindent azonnal és rögtön akarunk olvasni, és ha aktuális témákról akar írni egy könyvesblogger, hát olvasnia kell éjjel-nappal. Ebbe sokan besokallnak, most mondanám, hogy én is, de én nem ebbe sokalltam be. </div><div style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;"><br /></div><div style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;">Amit még észrevettem, hogy most már <i>rövid posztokat kell írni</i>, mert senki nem olvas végig egy hosszú posztot - gondolom ezt sem- , és<i> sokan az instára költöztek</i>, vagy a videózással próbálkoznak, pedig valljuk be, ez sem való mindenkinek. Őszinte szólva jóval kevesebbnek, mint amennyien ezt magukról hiszik. </div><div style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;"><br /></div><div style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;">Most az a divat - amúgy - , hogy <i>könyves</i> insta <i>fotókkal dobjuk fel a blogunkat</i>. Ez akkor divathullám, mint amilyen régen a cicanadrág volt. ( Jó, nem találom a megfelelő hasonlatot, de tény, hogy rendkívül sok blog vette fel ezt az új irányt. ) Ennek persze megvan a kreatív értéke, mert higgyétek el, hogy k. nehéz megtalálni a hatszázezredik beállítást, amiben érdekes lehet egy könyv, meg egy bögre, a macskákról meg ne is beszéljünk, mert azok meg mindig bemozdulnak. Próbálkoztam vele, tapasztalatból mondom. És higgyétek el, jobban jártatok vele, hogy nem publikáltam azt a sok fotót, amin nagymamámtól kapott fakanalat helyeztem el művészien mindenféle könyvön, mert azt hittem, azzal biztos formabontó leszek.</div><div style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;"><br /></div><div style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiy2u5DkjqTv0M9XSuJr3Wk7OV_kheGciz3Yccv87548sOVLNwbKzTb6BohcYfeaW3aNRmva3sE4YyxAIwnRj10zxEC6kYHdxSVAxZeCtJo7rzW6IKarcjjhzFtb2-ajbAy8zl29SyjNZ0/s480/114031913_3071652442955715_5758184833929927826_n.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="360" data-original-width="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiy2u5DkjqTv0M9XSuJr3Wk7OV_kheGciz3Yccv87548sOVLNwbKzTb6BohcYfeaW3aNRmva3sE4YyxAIwnRj10zxEC6kYHdxSVAxZeCtJo7rzW6IKarcjjhzFtb2-ajbAy8zl29SyjNZ0/s320/114031913_3071652442955715_5758184833929927826_n.jpg" width="320" /></a></div> </div><div style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;"><br /></div><div style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;">Őszintén szólva,<i><b> szerintem a klasszikus blog formája - ha a messzi jövőre gondolok- halálra van ítélve</b></i>. Egyre másodlagos lesz, kiszorítja majd a többi, kevesebb energiával kezelhető platform, amin sokkal gyorsabban lehet közösséget építeni, és tartalmat gyártani. Az olvasók nagy része így is mobilról olvas, és senki sem vár már világmegváltó szövegekre. Az emberek jobban vevők az instantra, a gyorsra, a vizuálisabb tartalmakra. Magamon is látom, mennyi hülyeséget elolvasok, csak nehogy véletlenül belekezdjek egy hosszabb szövegbe. </div><div style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;"><br /></div><div style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;"> Összefoglalva a blogírás szerintem kissé már konzervatív - nem túl trendi - dolog, a könyves naplózás meg pláne. <u>Őskövület vagyok.</u> Nem igazán találom a helyem ebben az új világban, és annyi tehetséges ember hagyta már abba... ((Hé, figyi, ugye valahol másutt még mindig kreatívak vagytok??? ))</div><div style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;"><br /></div><div style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;">De mivel sosem követtem a trendeket, és fittyet hánytam a blogírással kapcsolatos marketing szentírásra -gondolok itt kereső optimalizálásra, nyereményjátékra, meg hasonló akármikre- <i>nem hinném, hogy mérvadó lenne, mit gondolok. </i></div><div style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;"><br /></div><div style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;">Ma a világ arról szól, hogy gyorsulj fel, és hogyan ragadd meg mások figyelmét. Érdekes ezt a folyamatot látni egy alapvetően olyan szektorban, ami szerintem a lelassulásról, a magunkba mélyedésről szól. </div><div style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;"><br /></div><div style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;">Hogy milyen a jó könyves blog? Ugyanazt mondom, mint mindig: <b><i>aminek hangulata van</i>.</b> Arra már viszont nem esküdnék meg, hogy pontosan erre van igény. Igazából csak abban reménykedem, hogy minden blog megtalálja a saját táborát. Olyankor nem hiszem, hogy vizsgálni kellene az olvasói igényeket, olyankor a blog írója és követői között harmónia van, amit nem zavar meg a marketing vagy az aktuális trendek. </div><div style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;"><br /></div><div style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;"><i>Várom természetesen a Te véleményed is posztban vagy kommentben. </i></div><div style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;"><b>A többiek bejegyzéseit, akiknek sikerült teljes egészében a témáról írniuk, itt olvashatod:</b></div><div style="background-color: white; color: #666666; font-family: georgia; font-size: 14.3px; text-align: justify;"><b><a href="https://ittvalahol.blogspot.com/2020/07/bejegyzeseink-buvoleteben.html"> </a></b><span style="background-color: #f2f3f5; color: #1c1e21; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 13px; text-align: left;"><a href="https://ittvalahol.blogspot.com/2020/07/bejegyzeseink-buvoleteben.html">Dóri,</a> <a href="https://jesuisesztelle.blogspot.com/2020/07/mirol-beszelek-amikor-blogolasrol.html">Sister, </a><a href="https://cloudbookatlas.blogspot.com/2020/07/temazunk-konyves-posztok-es-egyebek.html">Cloudbookatlas,</a> <a href="https://readinspo.blogspot.com/2020/07/konyves-posztok-vs-egyeb-posztok-mit.html">Readinspo</a>, <a href="http://www.zakkantolvas.hu/2020/07/ezt-szeretem-konyves-blogolasban-avagy.html">Anett,</a> <a href="http://pupillaolvas.blogspot.com/2020/07/mindent-posztolasrol-konyves-vs-egyeb.html">PuPilla</a></span></div>Unknownnoreply@blogger.com26tag:blogger.com,1999:blog-4284724651221358430.post-73905571847093331632020-04-19T08:00:00.000+02:002020-04-26T09:40:34.291+02:00Könyvek, amik melegen tartanak...<div style="text-align: justify;">
Most, hogy már a kereskedelmi tévék szórakoztatás gyanánt sem találnak ki mást, mint hogy a karantént bámuld, szerintem igenis itt az ideje annak, hogy megosszuk egymással azokat a könyveket, amik kiragadnak a valóságból, amik feltöltenek, amik betakarnak, nehogy vacogj. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezek azok a könyvek, amik kabátként betakarnak. Általában más világba kalauzolnak el, de nem mind játszódnak képzeletbeli világban. A kabátkönyvek számomra azok, amik megmelengetik a szívemet, legtöbbször összekapcsolnak a gyerekkorommal, vagy felidézik azt az érzést, hogy minden a helyén van/lesz/volt. Legtöbbször ezeket a történeteket olvasom újra, ha rossz kedvem van, már az is megnyugtat, ha csak a kezembe veszem őket, és elolvasok pár lapot. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Itt egy kis ajánló a tavaszi kabát helyett, kint úgy is fúj a szél. Szíverősítőként is javallottak, olvassuk őket minden nap, ha melegsége vágyunk. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Persze mindenkinek mást jelent a kabátkönyv, mint ahogy mindenkinek más a kedvenc étele, színe, kedvenc elfoglaltsága. Ezért is jó, hogy témázás körében írok erről, mindenképp olvassátok el a többiek posztját is, hátha ők ajánlanak valami jó kis olvasmányt. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigHF9DyllyDmFH_kHS169iKVGN2ZELAwNKaU15DLk4qs_4kTJx6p6GKhT2nDlBf_zzxRVW1UyGxFhgFchH6zbyUFnj5-PXx3LOzFT57P06NH7VBUt5Q6SZ4pZyEc4CfO2LgSnItg04HG4/s1600/e0e1d0452f34e0691bce8ae0b1e3f7a5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="791" data-original-width="564" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigHF9DyllyDmFH_kHS169iKVGN2ZELAwNKaU15DLk4qs_4kTJx6p6GKhT2nDlBf_zzxRVW1UyGxFhgFchH6zbyUFnj5-PXx3LOzFT57P06NH7VBUt5Q6SZ4pZyEc4CfO2LgSnItg04HG4/s320/e0e1d0452f34e0691bce8ae0b1e3f7a5.jpg" width="228" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kabátkönyvről jut eszembe, hogy bár régen nagyon szerettem a <b>Jane Eyre-t</b>, és a regény még most is a kedvenc könyveim között van, de nem sorolnám a kabátkönyvek közé. Elkezdtem újra olvasni angolul, és folyamatban van egy színházi közvetítés befejezése is. Hogy miért is írok róla akkor itt? Emlékeztek, ahogy Jane csak úgy tudta elviselni gyerekkorában a rokonai lelki kínzását, hogy elővett egy természetről szóló könyvet, és kinyílt előtte a világ? Biztos vagyok benne, hogy Charlotte Bronte is érezte ezt az érzést, és neki is volt egy olyan története, ahová elmenekülhetett. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Részemről az utolsó, nem rég olvasott kabátkönyv, amit mindenkinek jó szívvel ajánlok, <b>Christelle Dabos Tél jegyesei </b>sorozata. Különleges világba kalauzol, jó hosszú, hogy elmerülhessünk benne, kalandos, színes, ízes, illatos könyv ez, itt-ott sablonos, és megvannak a maga gyengeségei, de maradéktalanul eléri azt, amiért íródott: úgy érzem magam olvasás közben, mintha egy külön kis világban járnék, és végtelenül jól érzem az ott tartózkodást. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ha valami könnyed dologra vágyom, és kritérium, hogy nevetni akarok, akkor <b>Janet Evanovich Szingli fejvadász sorozatát </b>olvasom. Nem fantasy, de abszurd jelenetei miatt, mókás karakterei miatt számomra felüdülés. Az egyetlen sorozat, amiből 25 részt elolvastam. Olyan kis gömbölyű ez a regény. Könnyen csúszik, jó lubickolni a sodrásában, jó nevetni a világon, és közben még bűnügyeket is oldunk meg. Számomra ez a tökéletes könyves vígjáték. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem hagyhatom ki a két klasszikus kabát regényt, a <b>Harry Pottert</b> és a Gyűrűk urát sem. Míg a Harry Potter gyermeki énem ragadja meg, összekapcsol régi önmagammal, addig a <b>Gyűrűk ura</b> a kalandokat kárpótolja az életemben. Tolkien művét irodalmilag jóval többnek gondolom, mint a Harry Pottert. Libabőrrel a karomon olvastam a harmadik részt, sokszor eszembe jut, amikor szép helyeken járok. A Harry Potter viszont annyira játékos - még ha a végén veszít is a könnyedségéből... Nem lehet nem szeretni. Tipikusan téli olvasmány nálam, míg a hobbitok útját nyári kánikulákban szeretem olvasni az elsötétített, hűvös szobában. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Másik kedvenc sorozatom az<b> Időtlen szerelem</b> trilógia Kerstin Giertől. A borítója miatt vettem meg az első részt, és ha rossz lett volna a tartalom, a borító miatt megvettem volna mindhármat is. Szerettem ennek a könyvnek a hangulatát, az időutazások izgalmát, a könnyed tini szerelmi vonalat is, az elbeszélés stílusát. Azt hittem, kedvenc írót avatok az írónő személyében, de a többi sorozata nem húzott úgy magába, félbe is hagytam őket. De ezt a három könyvet nagyon szeretem mind a mai napig olvasni. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Blixen <b>Volt egy farmom Afrikában</b> regénye számomra egyenlő a melegen sütő narancssárga napfénnyel. Annyira benne jártam a könyv világában, hogy napig Afrikával álmodtam, miután befejeztem. Pedig igazából nincs is története a regénynek, de hát itt a kabát könyvek lényege, olvasás közben betakart Afrika pora, és feltöltött a fénye. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán eszembe jutott még gyerekkorom kedvenc könyve Selma Lagerlöf <b>Nils Holgerson</b>ja. Gyerekkorom kedvenc története volt, kezdetben csak a mesét szerettem, aztán megkaptam könyvben is. Az első könyv volt, amibe leírtam a nevem, csupa ákombákom vonásokkal :). Pár éve meghallgattam hangoskönyvben is, és rá kellett jönnöm, a felnőtteknek is van mondanivalója, nem csupán egy habkönnyű történet, tele van értékkel és mondanivalóval. Mindeközben átjárja az állatok iránti szeretet és tisztelet, a természet csodálata. Örök kedvenc marad. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy kis különlegesség, hogy Ju<b>lianne Donaldson Edenbrooke</b>-ját kifejezetten nem szerettem - mert egy egyszerű kis történetnek tartottam- mégis van benne valami, ami miatt már háromszor újra olvastam. Mondjuk minden olvasás után egyre jobban megkedvelem, de még most sem tudom, mi vonz hozzá. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
És egy másik könyv is eszembe jutott: <b>Sarah Addison Alentől az Édes élet</b>. Nekem ez a téli falatozásokat juttatja az eszembe, a sült almát, a gesztenyét, a tejszínes kakaót. Regények olvasását, miközben kint esik a hó, vagy fúj a szél. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Cecelia Ahern</b>től nagyon szerettem olvasni az <b>Ahol a szivárvány véget é</b>r regényét. Érdekes módon mégis a film az, ami annyira beragadt nálam, hogy ha rossz kedvem van, sokszor újra nézem. Szerintem nagyon jó hangulata van, jók a zenék, színészek, nagyon szeretem. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
És megint csak félig könyves élmény, de a <b>Vándorló palotát</b> minden évben többször is megnézem. Fantasztikus mindkettő, de az anime-t azért sokkal jobban szeretem. Többször gyógyír volt ez a mese a megsebzettnek hitt lelkemre. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Bámulom a polcom, és tudom, hogy írhatnék még pár regényről, de most csak azokat írtam le, amikről tudom, hogy többször olvastam már, és hogy a jövőben is újra olvasom. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szívesen gyűjtöm az ilyen élményeket, ne legyetek rest, írjátok le Ti is, milyen történetekbe szerettek beburkolózni! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A többiek posztja: </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span dir="ltr"><span class="_3l3x"><a href="https://napifalat.blogspot.com/2020/04/paplan-alatt-varialos-vasarnap-55.html">Reea,</a><a href="https://kemenyfedel.blogspot.com/2020/04/temazunk-kabatkonyvek.html"> Nima,</a> <a href="https://ittvalahol.blogspot.com/2020/04/kabatkonyvek.html">Dóri</a>, <a href="https://jesuisesztelle.blogspot.com/2020/04/kabatkonyvek-avagy-az-irasba-ontott.html">Sister,</a> <a href="http://www.zakkantolvas.hu/2020/04/ime-azok-konyvek-amik-tart-karokkal.html">Anett,</a> <a href="https://konyvgalaxis.blogspot.com/2020/04/kabatkonyvek-amelyekbe-jo-beleburkolozni.html">Nita</a>, <a href="http://pupillaolvas.blogspot.com/2020/04/kabatkonyvek.html">PuPi</a></span></span></div>
Unknownnoreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-4284724651221358430.post-70117306518402410702020-03-29T13:04:00.002+02:002020-03-29T16:18:37.678+02:00Programajánló karanténon innen és túl...<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjscZpnvakCtg9j7fLH6Av-Nt4L-K1Tx7xa7zGoui1t0DmQ1yc3E3G9JS_j9FriK1APfiG-cMs5ZSo8C0S06f1Q9VzXNbuM-FqmoT4yccoOCQ39ZtxjgDjxZOimk0uhCM3WK1hXypyuNts/s1600/18622546_1532637716778252_6409398229605672372_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="768" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjscZpnvakCtg9j7fLH6Av-Nt4L-K1Tx7xa7zGoui1t0DmQ1yc3E3G9JS_j9FriK1APfiG-cMs5ZSo8C0S06f1Q9VzXNbuM-FqmoT4yccoOCQ39ZtxjgDjxZOimk0uhCM3WK1hXypyuNts/s320/18622546_1532637716778252_6409398229605672372_n.jpg" width="256" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nekem ugyan nincs több szabadidőm, mint a komor idők előtt, de mindig örömmel nyugtázom, hogy milyen kreatívak és önzetlenek tudnak lenni az emberek, ha akarnak. Annyi jó programot látok az interneten, annyi pozitív közösségi hír jön velem szemben, hogy akaratlanul is azt gondolom: "hé, a világ még nem érett meg a pusztulásra, úgyhogy fel a fejjel!" Legyetek erősek, nevessetek, kapcsolódjatok ki a folytonos aggodalom hullámból, és ami még fontos, kapcsolódjatok önmagatokhoz kicsit. A magadba fordulás nem mindig átok. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindezen bölcs gondolatok után hozok pár programot, amin én is szívesen részt vennék - ha lenne rá időm-, illetőleg részt veszek majd! Remélem, tudok kicsit segíteni. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>1.</b> A MűGond szerkesztői ingyenesen, online mesterkurzust indítottak <b><a href="https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=116316483332533&id=108535700777278">A nagy Dekameron-olvasás </a>címmel.</b> A mesterkurzus résztvevői 100 napon át minden nap egy-egy újabb Dekameron-novellát fognak olvasni, és egy Zoom-on elindított videókonferencia keretében közösen értelmezik a szövegeket. A kurzusba bárki csatlakozhat, egy előzetes regisztrációt követően. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
"<span aria-live="polite" class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption">Ha van járvány, akkor van járványirodalom is. Mert a művészet megelőzi a korát. Boccaccio az alfa."</span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlaNrU0JJ2_5WtMtVuaHvMCTlgG6h3yC3OA9FJGGWd9h12cgXJK_y2Vhnbyl2LqUq3zjO-NgSzaJlHooR4gJpm9kCUtdvxSq6SMAXBtyScG3fHYoSfjVgXHQoKZcYLCFw9i3oUe4sB6pc/s1600/90545749_116316213332560_1836656169003778048_o.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="640" data-original-width="959" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlaNrU0JJ2_5WtMtVuaHvMCTlgG6h3yC3OA9FJGGWd9h12cgXJK_y2Vhnbyl2LqUq3zjO-NgSzaJlHooR4gJpm9kCUtdvxSq6SMAXBtyScG3fHYoSfjVgXHQoKZcYLCFw9i3oUe4sB6pc/s400/90545749_116316213332560_1836656169003778048_o.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span aria-live="polite" class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><b>2.</b> Boccaccio után homlok egyenest ugorjunk egy másik stílusba. Aki ismeri<b> Lena Dunham </b>nevét, tudja, hogy garancia a minőségi csajos szórakozásra. A járványhelyzetre tekintettel <b>interaktív romantikus regényt ír, amit minden nap a Vogue oldalain olvashatunk.</b> </span></span><span aria-live="polite" class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-weight: 400;">A </span><i><span style="font-weight: 400;">Verified Strangers</span></i><span style="font-weight: 400;"> (</span><i><span style="font-weight: 400;">Igazoltan idegenek</span></i><span style="font-weight: 400;">) Ally, egy </span></span></span><span aria-live="polite" class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-weight: 400;"><span style="font-weight: 400;">Los Angeles-ben élő, megkeseredett szingli párkapcsolatairól fog szólni, ráadásul az Dunham instagramján szavazhattok is minden kedden és pénteken, hogy mi történjen a főhőssel. </span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span aria-live="polite" class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-weight: 400;"><span style="font-weight: 400;"><br /></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span aria-live="polite" class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-weight: 400;"><span style="font-weight: 400;">Király ötlet, én is csináltam már ilyesmit, csak nem vagyok ismert - meg ennyire ügyes sem-, úgyhogy senki sem olvasta szegény hőseim kalandjait. :P </span></span></span></span></div>
<span aria-live="polite" class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-weight: 400;"><span style="font-weight: 400;"><br /></span></span></span></span>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEge-h5ozS_Ln1TUJohkf5FwsSktIR9dRTUsZpt9U5l_PkoU82zcqImltuJVwliMVfX8Sgib3LrdBRpB6odDRaMonAU8gLAi5UTpBAKEISaNHoz7Yl2QcAr09uOg4Kt85NegqRC4hgJ2R18/s1600/lena-dunham-verified-strangers.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="800" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEge-h5ozS_Ln1TUJohkf5FwsSktIR9dRTUsZpt9U5l_PkoU82zcqImltuJVwliMVfX8Sgib3LrdBRpB6odDRaMonAU8gLAi5UTpBAKEISaNHoz7Yl2QcAr09uOg4Kt85NegqRC4hgJ2R18/s320/lena-dunham-verified-strangers.jpg" width="160" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.vogue.com/article/lena-dunham-novel-verified-strangers?utm_campaign=likeshopme&client_service_id=31193&utm_social_type=owned&utm_brand=vogue&service_user_id=1.78e+16&utm_content=instagram-bio-link&utm_source=instagram&utm_medium=social&client_service_name=vogue&supported_service_name=instagram_publishing">Forrás, illetve első fejezet itt</a></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td></tr>
</tbody></table>
<br />
<b>3.</b> Ha már úgy sem mozdulhatsz ki, hogy a közösségben mozgasd át tagjaid, itt az idő, hogy<b> jógázz kicsit bent! </b>Rengeteg ingyenes online jóga órát találsz a facebookon, én most <a href="https://www.facebook.com/adam.dioszegi.yoga/"><b>Diószegi Ádám online óráját </b></a>ajánlom, ami szerdán lesz, de tényleg nagyon sokan segítenek abban, hogy ne csak a monitort bámuljuk, hanem mozogjunk is kicsit.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjn9LLxA76j4N05z71aYziWkvL15USfB5yIrDwBGkaIUqlY2DrCQn6KyCQREd0inJW7oDOPNcUGUQ-VYFQe8avPWMUJHDYU2OnBf8epMQCPg4cCJkHUCCOYZxA6JHP6SsOt8joQ9wUArtk/s1600/dio.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="540" data-original-width="960" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjn9LLxA76j4N05z71aYziWkvL15USfB5yIrDwBGkaIUqlY2DrCQn6KyCQREd0inJW7oDOPNcUGUQ-VYFQe8avPWMUJHDYU2OnBf8epMQCPg4cCJkHUCCOYZxA6JHP6SsOt8joQ9wUArtk/s320/dio.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<b>4. </b>Varázslókiállítás a kanapéról? A British Library és a Google Arts & Cultur együttműködésének köszönhetően<b> otthonról is bebarangolhatjuk a Harry Potter megjelenésének 20. évfordulójára megszervezett kiállítását, melynek címe <i>Harry Potter: A History of Magic</i></b> (Harry Potter: A mágia története)<br />
<br />
<span aria-live="polite" class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-weight: 400;"><span style="font-weight: 400;"><br /></span></span></span></span>
<span aria-live="polite" class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-weight: 400;"><span style="font-weight: 400;">Az<a href="https://artsandculture.google.com/project/harry-potter-a-history-of-magic"> online tárlaton itt barangolhattok</a>, varázsló süveget fel! </span></span></span></span><br />
<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimBVkgn-xgP2PkDHP8xJoQycdkFAmwFDWMQeon6Erzjlh8Kgc__itW0RMF7BYHPe-CdNBB_K6QKcs_dBfnMwgbXQPKkuPMN0KtHHrNVe6wrPhxhOkqLeE_FW4MH1Uzn16FxjUXMFCTlOI/s1600/81zR1sFlXoL.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1195" data-original-width="1200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimBVkgn-xgP2PkDHP8xJoQycdkFAmwFDWMQeon6Erzjlh8Kgc__itW0RMF7BYHPe-CdNBB_K6QKcs_dBfnMwgbXQPKkuPMN0KtHHrNVe6wrPhxhOkqLeE_FW4MH1Uzn16FxjUXMFCTlOI/s1600/81zR1sFlXoL.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Felirat hozzáadása</td></tr>
</tbody></table>
<b>5.</b> Egy kis könyves önismeret!<a href="https://www.facebook.com/groups/szuperhosokklubja/"> </a><b><a href="https://www.facebook.com/groups/szuperhosokklubja/">Szuperhősök klubja</a> Matuska Mircsivel!</b><br />
<br />
Matuska Mircsi nemcsak coach hanem igazi könyvmoly. Célja, hogy "1)segítsen abban, hogy kompromisszumok és szégyen nélkül merj és élvezz önmagad lenni fittyet hányva mindenféle káros sztereotípiákra
2) azáltal, hogy ne csak szórakozásra használjuk a regényeket, filmeket, történeteket, hanem arra, hogy tudatosabbak legyünk, hogy fejlődjünk általuk."<br />
<br />
A facebookon találtam rá Mircsi oldalára, ahol egy nagyon lelkes közösséget találtam, szuper elgondolkoztató posztokkal, játékos kérdésekkel, könyves idézetekkel, önismereti tesztekkel. Csak szólok, hogy <b>Áprl. 2-án ingyenes online workshop lesz, Önismeret egy történettel címmel</b>, amihez csak te kellesz, az egyik kedvenc könyved, és a Zoom. Biztos nagyon érdekes lesz! <a href="https://www.facebook.com/events/165007551268834/">Jelentkezhetsz rá itt, ha már csatlakoztál a szuperhősökhöz...</a><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtuybSr_6TEvnn4iuMcZzcQdv_VWIppYm9Ucox9Em2FfTYMOaUhaM0itPSMC3OPxLmP19VLjVXIXrlcPv-bnAvHeT9WLbEC9Vmqnola8GNFiyu7f1gpM-edXyDzlMXC2utzEPZ-TRJf6o/s1600/szup.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="1600" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtuybSr_6TEvnn4iuMcZzcQdv_VWIppYm9Ucox9Em2FfTYMOaUhaM0itPSMC3OPxLmP19VLjVXIXrlcPv-bnAvHeT9WLbEC9Vmqnola8GNFiyu7f1gpM-edXyDzlMXC2utzEPZ-TRJf6o/s640/szup.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
Ez csak 5 program a sok közül, bárhol találhatsz magadnak elfoglaltságot a világhálón, csak járj nyitott szemmel... Ha pedig lecsapod a notebook tetejét... Észrevetted már, hogy csiripelnek a madarak, hogy ébredezik a természet, hogy már orvul bemászkálnak a pókocskák az ablak peremén? A világ körbevesz, és te is a része vagy, én szeretek erre gondolni.<br />
<br />
Na jó, most megyek... Valamikor természetesen jövök vissza. Ja és ha már program: engem vár az ablakpucolás. Ujjé!<br />
<br />Unknownnoreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4284724651221358430.post-6036526803699685422020-03-21T09:36:00.000+01:002020-03-21T09:36:31.678+01:00Várólista csökkentés 2020Milyen kis ügyes vagyok, gondoltam publikálom ezt a képet. ( Ha már újra elkezdtem blogolni.) Ha minden könyvből nem is, ezekből mindenképp tervezek posztot írni. A vcs a jövő. Éljenek a könyvek!<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0XROBjkumDWHILDTNXRu43LE1cmHMjoSdBsoydd89roHBFbnNwVLjxVCHszUiSS9zyz5sPbS22LaoHAYrXbPbQXPPejqZKzyW1XUPnVrea-NfwTNlxJCCoidDBH3PHm8Gb1Pxsn9WRz0/s1600/Screenshot_2020-03-21+%2528232%2529+VCS+2020+%25C2%25B7+Moly.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="540" data-original-width="600" height="576" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0XROBjkumDWHILDTNXRu43LE1cmHMjoSdBsoydd89roHBFbnNwVLjxVCHszUiSS9zyz5sPbS22LaoHAYrXbPbQXPPejqZKzyW1XUPnVrea-NfwTNlxJCCoidDBH3PHm8Gb1Pxsn9WRz0/s640/Screenshot_2020-03-21+%2528232%2529+VCS+2020+%25C2%25B7+Moly.png" width="640" /></a></div>
<br />Unknownnoreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-4284724651221358430.post-47615208744534028722020-03-18T20:56:00.000+01:002020-03-18T20:56:21.511+01:00Én dolgozom...<div style="text-align: justify;">
Napi kilenc órát töltök úgy emberekkel, hogy mind legszívesebben otthon lennénk. Kimegyünk az utcára- mert muszáj, bevásárolunk- mert kell. Próbáljuk nem minden félórában megnézni a legaktuálisabb híreket. Próbáljuk követni a helyi pletykákat. ( Hol van hús, hol van WC papír, hol van karantén? ) Nem mi választottuk. Becsüljétek meg, ha otthon lehettek, tényleg nagy dolog ez. Mi megpróbálunk nem pánikolni, nevetünk egymás maszkján, meg hogy mennyi műanyag kesztyű van még, és találgatjuk, hogy van -e értelme az egésznek. Akartam könyvet rendelni, de ebédidőben, amikor megpróbáltam gyömbért szerezni nem csillagászati áron, megláttam egy túlhajszolt futárt, és úgy döntöttem, inkább majd olvasok a sok-sok polcon ácsingózó olvasatlan könyvből. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A könyvvásárlási mizériám előtt arra gondoltam, most képtelen lennék komoly vagy szomorú könyvet olvasni, lehet inkább újrázom pár régen nagyon szeretett könyvemet, amik biztonsággal, melegséggel töltenek el. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Amúgy várom a hétvégét, mert akkor én is bekuckózhatok kicsit. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Ki milyen könyvet tervez be az elkövetkező időszakra? Milyen sorozatokat fogtok nézni? </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Én szerintem újrázom a Rubinvöröst- mi volt a sorozat címe, időtlen idők? - nem emlékszem :) - , előkotrok pár szemtelenül romantikus regényt, keresek valami vidámkodó koreai sorozatot, és amúgy is kivettem a könyvtárból a Kakukkszót, ott van mesének a Seraphina is, van mit olvasnom. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szerintem ne terheljük a futárokat felesleges rendelésekkel, van elég könyvünk, és ha más nem, ott az e-book. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Képzeljétek az imént töltöttem le egy ingyenes Fejős Évát! :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kitartást mindenkinek! </div>
<br />
<br />
<br />
<br />Unknownnoreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-4284724651221358430.post-78545287673848166482020-03-14T18:00:00.001+01:002020-03-14T18:09:05.293+01:00Napi Zenka<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhcXCbA0A3bvl3QUCu1odgLHF0pTEGr5V7uWkCbHKK30j2hRB3Z_tnOWMVvetjv0COjv0nRoe4tVFAHBcXmS3ZJpUJj9O5H2Ed8m8NhDE1c-jpRvXZjdB991oKIsYw29QOS0Npp87Er8lo/s1600/images.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="181" data-original-width="279" height="259" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhcXCbA0A3bvl3QUCu1odgLHF0pTEGr5V7uWkCbHKK30j2hRB3Z_tnOWMVvetjv0COjv0nRoe4tVFAHBcXmS3ZJpUJj9O5H2Ed8m8NhDE1c-jpRvXZjdB991oKIsYw29QOS0Npp87Er8lo/s400/images.jpg" width="400" /></a></div>
Újra kezdtem a blogolást. Vagy inkább fogalmazzak úgy, hogy csak szünetet tartottam, és most újra a tettek mezejére lépek?<br />
<br />
Egy könyvvel akartam kezdeni, de ez az év nem úgy indult, ahogy szokott, és eléggé álszent dolognak érezném, ha mindenféle átmenet nélkül most csak és kizárólag könyvekről írnék. Úgyhogy felhúztam egy új sablont a blogra, és most elkotortam egy régi címkét, a " napi zenkát", amiben mindig is a hétköznapjaimról írtam. Úgy döntöttem tehát, hogy ma írok, egy kicsit hétköznapit.<br />
<br />
Tegnap elmentem a gyógyszertárba, ahol jókedvű emberek csevegtek az ajtó előtt arról, hogy mind meghalunk. Majdnem benyitottam, amikor éles hangon rám szóltak, hogy ők is sorban állnak, mert egyszerre csak két ember lehet bent. Jól van hát, gondoltam, és hallgattam, ahogy mindenki kineveti a többieket, a felhalmozókat, de közben meg mindenki borzasztóan retteg.<br />
<br />
Senki nem köhögött le várakozás közben, ami egészen jó, bár utána a gyógyszertáros nő mindent szanaszéjjel köhögött, amin kicsit megütköztem.<br />
<br />
A drogiériákban valaki hisztérikusan nekitámadt az eladónak, hogy miért ajánl neki olyan törlőkendőt, ami nem antibakteriális. Az utolsó darabot vettem meg a teafaolajból. A buszmegállóban arról beszélgettek, mégis hogyan kell kenyeret sütni.<br />
<br />
Nagyon fura, mert végig úgy éreztem magam, mintha egy katasztrófa film első jeleneteiben lennék mellékszereplő. Tudjátok az a név nélküli ember, aki csak úgy elsuhan a képen, aztán meg majd jön a főhős, és fogalmam sincs mit, de valamit csinál majd. <br />
<br />
Én amúgy megpróbálok nem pánikolni. Nem akarok csatlakozni azokhoz, akik nevetve elmondják a tutit, hogy mindennek vége lesz, nem akarok passzívan várakozni. Nem várok semmit sem. Csak inkább átélem, megélem ezeket a fura időket.<br />
<br />
Folyton az van az eszemben, hogy karácsonykor még álmunkban nem gondoltuk volna, hogy most ez lesz, és aztán arra gondolok, vajon később mit mondok majd? Márciusban még nem tudtuk, hogy... Remélem úgy fejeződik be a mondat, hogy "minden rendben lesz". Szerintem csak így állhatunk a dolgokhoz, mindamellett hogy megteszünk mindent, ami józan és észszerű. És persze van egy másik felismerésem is, hogy az én életemben én vagyok a főszereplő. Nem suhan el a kamera előttem, mert én élek ebben a fura időszakban, és én is ugyanolyan fontos és bámulatos vagyok, mint mondjuk a superman, vagy legalábbis Clark Kent. Ez pedig megnyugvással töltött el.<br />
<br />
Képzeljétek nem rég újra olvastam a Nyakigláb Apót! Aztán megnéztem a mese sorozat mind a negyven részét. Nem is tudom, mit imádok annyira benne... ( Mindent!!). Gyerekkorom kedvenc meséje volt, és még mindig az. Talán még mindig kicsit gyerek vagyok. Amikor elkezdtem a blogolást Judy Abbott volt a profil képem. Van fogalmatok róla, milyen rég volt ez! És itt van ez az ezerszer olvasott kis regény, és még mindig imádom, és tudom, hogy sosem fogom megunni!<br />
<br />
Csak szólok, hogy a blogra több nem szigorúan könyves poszt fog felkerülni, és felteszek majd pár részletet is az aktuális irományomból, úgyhogy aki nem szereti az ilyeneket, meneküljön.<br />
<br />
De tudjátok mit, inkább maradjatok itt velem! Ne pánikoljatok, kedvesek! Keressetek valamit, ami rajongással, boldogsággal tölt el benneteket, ne hagyjátok, hogy behúzzon a félelem abba a sötét verembe, ahol kilátástalannak tűnik minden.<br />
<br />
Egyébként groteszk kicsit ugye, hogy megkívántam a Szerelem kolera idején-t? Ki kellene vennem a könyvtárból, még mielőtt bezárnak...<br />
<br />
<br />Unknownnoreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-4284724651221358430.post-24690225510992757322019-11-24T16:40:00.003+01:002019-11-24T16:40:47.184+01:002. Anna Gavalda: Édes életünk<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikrzCpb5yW_J0ywgifOoC2C1N8z3ubfPhd-mNLIpPwDKCk9yYAjjmycGUR7Nc5E6lNdrpbHl5hpjde-YI2SmVBf-CZRVhkY5u5g-FgWF5M8HG2TE3ASVQijPI3x8HNn0QL0o7hiRLU5n4/s1600/covers_316276.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="321" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikrzCpb5yW_J0ywgifOoC2C1N8z3ubfPhd-mNLIpPwDKCk9yYAjjmycGUR7Nc5E6lNdrpbHl5hpjde-YI2SmVBf-CZRVhkY5u5g-FgWF5M8HG2TE3ASVQijPI3x8HNn0QL0o7hiRLU5n4/s400/covers_316276.jpg" width="256" /></a></div>
Szerencsés ember vagyok, mert az idei évben sok jó könyvet olvastam. Ha statisztikailag nézzük, nem olvastam ugyan sokat, de azok majdnem mindegyike nyomott hagyott a lelkemben, vagy beburkolt, újra gyerekké változtatott, megnevetettet.<br />
<br />
Kicsit szentimentális hangulatban vagyok, de várjatok, mindjárt elmúlik...<br />
<br />
Én vállalom, hogy keveset olvasok, és nyilván lenne időm több könyvre is, de ahogy az idők változnak, mi is változunk, és mostanában eszembe jut, hogy ugyanaz az ember vagyok-e, mint aki mondjuk a blogolás kezdetén voltam, vagy ha nem, és legyünk optimisták, és mondjuk azt, hogy egy jobb, érettebb verziómat élem, vajon miben változtam.<br />
<br />
Ha ugyanazt a könyvet olvasnám el, vajon ugyanazt gondolnám? Vagy a regény egy másik része nyűgözne le? Utálnám, unnám, csodálkoznék, hogy ennyire szerettem? <br />
<br />
Muszáj mindig a régi énünkhöz ragaszkodnunk?<br />
<br />
Olyan régóta nem blogolok, vagy legalábbis olyan messzinek tűnik az az idő, amikor hobbiként éltem meg a blogolást, hogy most hogy elolvastam ezt a könyvet, nem tudtam, hogy kezdjek hozzá...<br />
<br />
Hogyan kell posztot írni? Annyi posztot olvastam már a blogolásról - én magam is sokat írtam róla- , és mindig legyintettem, azt nem lehet tanulni, gondoltam, csak írni kell, és majd életre kel minden mondat. <br /><br />De most nem tudom, mi a lényeges.<br />
<br />
A könyv tartalma? Az ott van a fülszövegben. Hogy mit jelentett nekem? Az lehet, hogy túl személyes. Meg akarom mutatni? Van értelme? <br /><br />Én ezt a regényt, ezt a két kisregényt több mint egy hónapig olvastam. Nem vettem elő minden este, de ha elővettem, három oldal után becsukódott a szemem, visszacsúsztattam az éjjeli szekrényem fiókjába, és elgondolkoztam a saját életemen. Nem mindig nagy dolgokon, éppen csak a hétköznapi történéseken. <br />
<br />
Tudjátok, amikor elkezdtem blogolni, mindenki Gavaldát olvasott. Én is akartam, becs szóra, mindenhol csak a szuperlatívuszokat olvastam róla, aztán ahogy szokott lenni, a Gavalda rajongás lecsengett, én meg elengedtem a benső kényszert, hogy olvasnom kellene tőle.<br />
<br />
Az Édes életünk két kisregénye két húszas éveiben lévő főszereplő monológja. Néha nem érted, miért olvasod ezt, aztán néha egy-egy mondata arcon csap. Magadra ismersz, felismered önmagad, a világ, mások felületességét. Azt, hogy milyen felületesen tudjuk élni az életünk, és hogy ez megváltozhat, és végtére minden rajtunk múlik. A történet sodrása tovább visz, mintha te is gurulnál Mathilde -el a bringán, vagy hallgatnád Isaac történeteit. Nagyon mai ez két történet, főszereplői bármelyik szembe jövő ember lehetne. <br />
<br />
Fogjuk rövidre, mondom már elszoktam a blogolástól. Kedvenc lett a könyv. Fogok még olvasni Gavaldát. <br /><br />Szeretném egyébként azt hinni, hogy ha bele hallgathatnék az emberek fejébe, a sok-sok emberébe, akik fapofával, vagy a telefonba süppedve szembe jönnek, ilyen igazi monológokat hallhatnék, mint amiről ez a regény szól. Szeretném hinni, hogy vannak még igazi, saját magunkhoz, vagy másokhoz szóló gondolataink. Meg hogy van még mit mondanunk, nem zsibbadtunk teljesen bele a 21. század monotonságába, abba a szép, zsíros, cuppogós kollektív valóságba, amit készen kapunk, hozzá csatlakozunk, de nem önmagunknak teremtünk.<br />
<br />
Ahogy mondtam, keveset olvasok. Esténként lefekszem, és megpróbálom megbeszélni magammal az életem. Próbálok őszinte lenni, felfedezni, hol hazudok, hol zsibbadtam bele az életbe, hol hiányzik a frissesség. Legtöbbször belealszom a gondolataimba, mint mikor elkezdtem olvasni ezt a regényt. Olykor keresem a saját hangomat, megpróbálom leválasztani a világ zaját, mert néha annyira hangos, hogy a hálószobába is betolakodik.<br />
<br />
Azt szerettem ebben a könyvben, hogy két olyan emberről szól, akik szépen lassan rátaláltak a saját hangjukra.<br />
<br />
Ennyi. <br /><br /><u>Anna Gavalda: Édes életünk / tíz per tíz csillag/ </u><br /><i><br />És azt hiszem ez a második könyv, amit az utóbbi időben - az újra blogolós kihívásom után - olvastam. ( Tíz könyvről akartam írni, ugye? Na....)</i>Unknownnoreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4284724651221358430.post-53686395698003671462019-08-24T20:58:00.000+02:002019-08-24T22:21:43.982+02:00A könyv, amit jobb lett volna nem is olvasni...<div style="text-align: justify;">
<blockquote class="tr_bq">
Nem témázás ugyan, de felteszem a kérdést, és ha kedvetek van válaszoljatok. <b>Melyik az a könyv, amit végig szenvedtetek, pedig tudtátok, jobb lett volna az elején abbahagyni?</b> Van még rajtam kívül olyan fakír, aki végig olvassa a rossz könyveket? </blockquote>
</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Nekem rendkívül sok pozitív élményem volt a rossz könyvek kapcsán. Sokszor olvastam már rossz könyvet, és írtam belőlük jó posztot. Aztán úgy éreztem, hogy felnőttem, és úgy voltam vele, jobb ha átadom a folyton elégedetlenkedő szerepet másnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az emberek egyébként fogékonyak a paprikás posztokra, az egyik legnézettebb posztom most is a Szürke ötven árnyalata miatt írt kifakadásom, ami miatt most kicsit úgy érzem, elnézést kell kérnem, de hirtelen felindulásból elkövetett poszt írás következményeként született. Nem gondolkodtam, csak írtam, ami a begyemben volt. ( Csak statisztikai mutató, hogy a "szürke posztra a mai napig 7086 google találat érkezett, és nézettség tekintetében a 8000-hez közelít.)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
De mielőtt elmerülnék a paprikás posztok népszerűségében- amelyről külön posztban szeretnék írni- íme a könyv, nyári vállalásom első darabja</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><u><b>#1: Sophie Kinsella: A boltkóros férjhez megy - avagy a könyv, amit jobb lett volna nem olvasni</b></u></span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYYPOHE-Hwk7_S4Pot_9lgLnK8m1LnT-bj1fLOQ6NL_KX3vsEwUW5exiJG1zn6l-kAw2Dkm1dHlOre_LC7XvJjkaBfwgi4pVDeRY8jZeAEw8JwCWWK5TVEPmWMT5lI62GZLFIdjoyqHvM/s1600/1171857_3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="439" data-original-width="280" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYYPOHE-Hwk7_S4Pot_9lgLnK8m1LnT-bj1fLOQ6NL_KX3vsEwUW5exiJG1zn6l-kAw2Dkm1dHlOre_LC7XvJjkaBfwgi4pVDeRY8jZeAEw8JwCWWK5TVEPmWMT5lI62GZLFIdjoyqHvM/s320/1171857_3.jpg" width="204" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Alapvetően azt érzem, hogy túl nőttem ezen a könyvön. A boltkóros sorozatot azért kezdtem el olvasni, mert megtetszett a film, aztán az első részt egy barátnős hét után a vonaton majdnem ki is olvastam. Érzelmileg tehát kötődtem a sorozathoz, sokat nevettem rajta, és ha nem is tetszett benne pár dolog, úgy hittem, fog ez még fejlődni. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A harmadik részre több mint egy év múlva került sor, és annyit biztosan mondhatok, hogy részemről ez a sorozat mostantól kuka. </div>
<div style="text-align: justify;">
<blockquote class="tr_bq">
<br />
Fél évig olvastam ezt a könyvet. Tényleg, fél éven át ott feküdt az éjjeli szekrényem fiókjában, és ha olvasni volt kedvem, ezt lapoztam fel, majd olyan 40 oldal után általában úgy felhúzott, hogy elment a kedvem úgy unblock az olvasástól. Aztán hetekkel később csak folytattam. </blockquote>
</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Nincs kedvem belemenni a részletekbe, úgyhogy inkább csak kilistáznám mik voltak, amik leginkább nem tetszettek: </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
1.)<b> Zéró karakterfejlődés</b>: a sorozat főhősnője egy csajszi, aki folyton vásárol, és mindamellett szerintem a világirodalom egyik leghülyébb hősnője. Ezt komolyan írom, de tényleg néha -sőt gyakran- annyira hülye Becky, hogy az már fizikailag fájt. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq">
<div style="text-align: justify;">
Néha kínomban azon gondolkodtam, hogy vajon tényleg ilyen hülyék vagyunk, mi nők, vagy ennyire nincs igény egy okos női szereplőre?</div>
</blockquote>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
És nem is az volt a gond, hogy Becky gyakorlatilag olyan, mint egy bárgyú, kallódó próbababa, hanem az, hogy a<i> sorozat harmadik részére sem fejlődött egy picit sem. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
2.) Ez az a könyv, amit elég nehezen fogad már be a gyomrom, tekintve hogy eléggé felháborít a hétköznapi életben is a<b> buta, felesleges, cél nélküli vásárlás</b>, és eléggé bicskanyitogató volt látni, ahogy Rebecca Bloomwod hülyeségekre költötte a pasija fizuját, csak mert egy árva értelmes gondolat nem fogalmazódott meg az agyában arra vonatkozóan, hogy bármi mást csináljon a shoppingoláson kívül. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
3.) Ez az a könyvsorozat, ami tényleg <b>nem szól másról, mint a vásárlásról,</b> és elég nagy bökkenő az, hogy én a főszereplőnővel ellentétben nem szeretek vásárolni. ( Plussz ugye kissé feldühít mások impulzus vásárlása.)</div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNTR13wno9VYBHVx-Zt36zX2INyT9yYq9YcfkQys5i42qxO4V0TbSQ1h8UomN83CGVHdBVvgmUGeLQalubkfnPWD-4jJ3FCUa6PhXhE5Ci_npNCoT0HR_2wzXo9HFkoho2CbcbdfeAodc/s1600/egy-boltkoros-naploja-2017-12-27_image_e2d3c954c90e10a4752b1030dadf_16-9.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="887" data-original-width="1578" height="356" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNTR13wno9VYBHVx-Zt36zX2INyT9yYq9YcfkQys5i42qxO4V0TbSQ1h8UomN83CGVHdBVvgmUGeLQalubkfnPWD-4jJ3FCUa6PhXhE5Ci_npNCoT0HR_2wzXo9HFkoho2CbcbdfeAodc/s640/egy-boltkoros-naploja-2017-12-27_image_e2d3c954c90e10a4752b1030dadf_16-9.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kép a filmből, amiben legalább fejlődött valamit Rebecca </td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div style="text-align: justify;">
4.) Ha belemagyarázom mégis szól valamiről: egy munkamániás, szeretet hiányos sérült férfi, és egy rém egyszerű nő <b>funkciótlan, működésképtelen kapcsolatáról, </b>amit az írónő az utolsó fejezetben leönt egy rózsaszín cukormázzal. Nem kell belemenni a dolgok mélyébe, a kapcsolatbeli repedéseket úgy is eltakarja a glitteres esküvői fátyol. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A könyvben gyakorlatilag alig beszéltek egymással a szereplők, mindkettő kisebb válságon esett át, de megbeszélni nem tudták, és még csak hajlandóság sem volt rá, hogy elmondják a másiknak, gond van. Becky ellenben vagyonokat költött el a közös bankszámla kárára, az csak mellékes volt, hogy a pasija teljesen összeomlott - nyilván, mivel semmit nem tudott a menyasszonyáról- teljesen más okból. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
5.) Ez az a könyv, aminek főhősnője nem csinál mást a vásárláson kívül, mint hogy<b> hazudik mindenkinek, de mindenkinek.</b> A pasijának, a családjának, a legjobb barátnőjének... Mindenkinek. Végig. Hazudik. ( Hülyébbnél hülyébb módon, és persze nem bukik le. )</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
6.) <b>Mindezek után csak annak tudtam szurkolni, hogy Becky esküvője elmaradjon</b>, erre<span style="background-color: #93c47d;"><b><u> spoiler</u></b></span> lett neki kettő is, egy luxus esküvő, meg egy vidéki. Csak mert hülye, mert hazudós, mert más pénzét költi, és mert megérdemli. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
7.) Végül ez az a könyv, ami <b>szólhatott volna komoly témákról:</b> elhidegült anya-fiú kapcsolatról, kiégésről, életközépi válságról, és valóban a vásárlás mániáról, de ahelyett, hogy bármelyiket is egy icipicit megfogta volna az írónő, inkább viccet <strike>- sem - </strike>csinált belőle. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Néha felnevettem rajta, de sajnálom, számomra ez a könyv kínszenvedés volt. Soha, soha többet boltkórost. Soha soha többet egy ilyen bugyuta női főszereplőt. Soha, soha egy ilyen buta végtelenül felszínes történetet. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<blockquote class="tr_bq">
<br />
Szóval így kapott nálam a boltkorós sorozat harmadik része 10 csillagból 2-t. </blockquote>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Maga a könyv témája is - ha a mai világot nézzük, ahol azért már egyre inkább teret hódít a zero waste és a tudatos vásárlás- eléggé poros. Nem hinném, hogy 2020 táján nagy siker lenne egy csajról szóló sorozat, aki képtelen a gondolkodásra és csak vásárol. (Vagy csak én vagyok idealista. )</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ideje a tovább lépésnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>De előbb még olvasnék pár kommentet a ti szenvedős könyveitekről. Persze csak akkor, ha volt olyan...</b></div>
<br />
<br />Unknownnoreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-4284724651221358430.post-72156237311601851362019-07-19T20:40:00.000+02:002019-07-19T20:42:49.605+02:00Ez a rendbontás most olyan édes!Képzeljétek az van, hogy pontosan egy éve nem írtam ebbe a blogba.<br />
<br />
Kicsit elégedett vagyok magammal szemben: nem írtam, mert nem volt mondanivalóm...<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Ki kell amúgy dolgoznom magamból az egyik blogger azon bejegyzését, hogy milyen szánalmas, aki nem tudja tisztességesen abbahagyni a dolgokat, de én ilyen vagyok, érzelmileg túlságosan ragaszkodom a régi korok romantikájához, és nekem tényleg nagyon nehéz továbblépnem. <br />
A régi blogolások hangulata számomra olyan igazán giccses, majdnem rózsaszín, csillámos, pillangókkal röpködő, csiklandós érzés, nehéz szavakba foglalni, mit is jelent. Ja, de mégis: boldogsággal töltött el. </div>
<br />
Egy hobbi így jó, így kell csinálni.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuOEqqCRGAfNFbpVd6FkuUEII9tb9dvPrZ0Me4oBJkdY0S_F8mcRemQ7MBGN1zJS7C4BIZeas2oLY3CCio09Iu6fvgZ9v00mKzgpU7ci401NUKxuLFwI2YNWlKN533YirbQP_5VR1nsUU/s1600/baby-girl-1st-birthday.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1560" data-original-width="1080" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuOEqqCRGAfNFbpVd6FkuUEII9tb9dvPrZ0Me4oBJkdY0S_F8mcRemQ7MBGN1zJS7C4BIZeas2oLY3CCio09Iu6fvgZ9v00mKzgpU7ci401NUKxuLFwI2YNWlKN533YirbQP_5VR1nsUU/s200/baby-girl-1st-birthday.jpg" width="138" /></a></div>
<br />
<br />
Van pár dolog, amit egyébként észrevettem:<br />
<br />
- amióta nem blogolok, rosszabb a helyesírásom.<br />
- amióta nem blogolok, sokkal nehezebben fogalmazom meg a véleményem.<br />
- amióta nem blogolok, úgy érzem magam, mint a vöröspöttyös könyvekben az átlagos lány. <br />
- amióta nem blogolok, azóta kissé passzívabb lettem.<br />
<br />
<br />
Most tehát, hogy ezzel a poszttal rendbontó módon azt ünneplem, hogy egy éve nem ütöttem le a billentyűzetet a Zenka olvas oldalán, arra gondoltam, kihívás elé állítom magam.<br />
<br />
Írni fogok, a következő 12 olvasmányomról... A szabályok a következők: újraolvasás nem ér, félbehagyni nem lehet. Köntörfalazni TILOS, <strike>mind általában, ezen a blogon. </strike><br />
<br />
Most kicsit játszom, vissza tér-e a régi érzés. Lehetséges-e az időutazás egy blogban? Vagy csak a regényekben történhet meg? Kedves Olvasó, mit gondolsz, eleve elvetélt ötlet az egész?<br />
<br />
Tizenkét könyv erre a kihívásra szerintem pontosan elegendő lesz. Aztán továbblépek, valahová, valamerre, valami felé. Hű, de izgi lesz! Unknownnoreply@blogger.com19